Fideszbácsi hazudik

„A csúsztatás, a csűrés, a csavarás, a nettó hazudozás alap. Említhetnék harmadik, negyedik, ötödik, századik példát is. A mennyiség rég átcsapott minőségbe, szintjét és mértékét tényleg nehéz befogadni a legkonkrétabb hányinger nélkül. Persze tudom: ez is a cél. A saját tábor elszántságának fenntartása mellett – nehogy aztán belebetegedjenek szegények a rengeteg feszültségbe – az is fontos, hogy az Orbán Viktort és hadseregét elutasítók minél nagyobb hányadának menjen el a kedve mindentől. Feltevésük: ha nincs, aki hasonlóan gátlástalan ellenzéki politikát tudna csinálni – ennyire mélyre rajtuk és Gyurcsány Ferencen kívül ki süllyedne? –, és ha a finom lelkű protestálók a végletekig lebutított Fidesztől megundorodva, verhetősége esélyében már nem is reménykedve az egész elgennyesedett politikától elfordulnak, nos, akkor meg van nyerve a meccs.

Két dolog jut eszembe erről. Az egyik, hogy a »legfőbb politika« – médiafölény ide, sulykolási potenciál oda – rettentő parodisztikumának kiteljesedésével kontraproduktívvá is válhat. A kevésbé elszánt választók is elszántabbá keményedhetnek, ha abból lesz elegük mind többüknek, hogy ilyen könnyen megvezethető-átverhető hülyének nézik őket.

A másik még fontosabb. Képtelenségnek tartom, hogy ezt a nívót maga a kormánypárt még sokáig el bírja viselni. Van az a pénz, pálya, pozíció, amiért megéri benne vagy a közelében maradni, nem vagyok annyira naiv, hogy ezeket a szempontokat ne bírjam felfogni.”