„Németországban a fasiszták és a katolikusok is őszintébbek. Utálják is egymást. Magyarországon azonban sokszor egymásba fonódnak.
A hódmezővásárhelyi plébános a múlt vasárnapi mise után, amit amúgy nem ő tartott, kipenderült a hívők elé, és gyalázni kezdte a templomban helyet foglaló hétgyermekes, mélyen vallásos Márki-Zay Pétert. A plébános szerint Márki-Zay bűne annyi, hogy el mer indulni egy állítólag még demokratikus országban polgármester-jelöltként. A plébános úr érve: megérkezett a pénz a számlára.
Márki-Zay Péter rezzenéstelen arccal hallgatta végig, amint a hódmezővásárhelyi plébános a templomban, Isten felszentelt házában vádaskodott, gyalázkodott – azaz farizeus módjára megbotránkoztatott.
Ha ateista lennék, felettébb örülnek az ilyesfajta híreknek, mert megerősítenék a katolikus egyházzal és papokkal szembeni előítéleteimet. A hatalomhoz dörgölőző, a pénzzel könnyen megvehető, a hatalomnélkülibe rúgó pap és egyház az ateizmus, az antiklerikalizmus régi vádja. Én azonban katolikus vagyok, és amióta nem magyar templomokban kell hallanom a sokszor nacionalista propagandát, egyre büszkébben is lehetek katolikus. Ugyanis ahogy nem minden pap pedofil, úgy nem minden pap nacionalista vagy pénzzel megvehető kormányszolga. Még Magyarországon sem.”