Nem a majmos pulcsi, a gyermekmunka a botrány

Néhány nappal azután, hogy a H&M botrányt kiváltó reklámja megjelent, belebotlottam egy elgondolkodtató montázsba. A kép jól szemlélteti azt a képmutatást, ami a nyugati világot uralja, antirasszizmusával és a liberalizmusával egyetemben.

Pótcselekvésképpen az egész világ felháborodott azon, hogy egy kis négus gyermekmodellt rasszistának ítélt felirattal díszített pulóverbe bújtattak. Az áthallásos üzenetek dekódolásában egyedülálló képességekkel rendelkezők ezután megszaggatták ruháikat, szamárbőgést hallatva, kórusban bömbölték a jól ismert rasszistázó paneleket. Johannesburgban pedig a toleráns, kritikus és haladó gondolkodású sokaság rombolással, fosztogatással nyomatékosította a nemtetszését. Szép munka volt, nem lennék most a kirekesztők helyében.

Ezúttal is sikerült szerencsésen megvédeniük színes bőrű embertársaink méltóságát, valamit megerősíteniük a dzsungelmajmok és a feketék közötti, réges-régi asszociációt. A civilizált emberek ma már elhessegetik maguktól ezt a kínos társítást, a bátor liberálisok azonban szembemenve a fősodorral nem tudnak elszakadni a képtől. Ez a kisgyerek úgy néz ki, mint egy majom – gondolják magukban –, tilos majmos pulóvert adni rá! 

A felháborodás hevében megint elfeledkeztek a divatipar valódi áldozatairól, a gyermekmunkásokról.

Most nem csak arról van szó, hogy reklámokban szerepeltetett gyerekekből bazári majmot (!!!!) csinálnak a szülők és a cégek, ellopják ezzel sok esetben a modellek gyermekkorát. A gyermekként kemény kétkezi munkára kényszerülőkről feledkeztek meg nagyvonalúan. 

A jól öltözött, méregdrága gúnyákba bújó haladók ügyet sem vetnek arra, hogy divatos öltözéküket kizsákmányolt ázsiai gyerekmunkások állítják elő. Az pedig a képmutatás csúcsa, hogy fekete amerikai hírességek is hallatták hangjukat a botrány kapcsán, olyan sztárok, akik talpig aranyba és gyémántba öltözve csillognak. Tokától bokáig ékszerben, amelyekhez a nemesfémeket, drágaköveket elég sok esetben afrikai emberek rabszolgamunkával kaparják elő a föld mélyéből. 

Az UNICEF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint a világban minden hatodik 5 és 14 év közötti gyermek komoly fizikai munkát végez. Több mint 200 millió gyermekről van szó, akik közül mintegy 100 millióan különősen veszélyes körülmények között dolgoznak. 

Sok ázsiai országban a textilipar a húzóágazat. Banglades az Európai Unió ruhaiparának egyik fő beszállítója, az ide irányuló ruhaexport forgalma 2016-ban meghaladta a 11 milliárd dollárt. Ez az összeg különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy egy ruhadarab előállítási költsége munkabérrel együtt is fillérekbe kerül, a nyugati országokban pedig ehhez képest csillagászati áron értékesítik azokat. Az olcsó munkaerő vonzza a szegény országokba a nagy cégeket, amelyek a törvényeket figyelmen kívül hagyva szívesen alkalmaznak gyermekmunkásokat éhbérért. A gyártók maximálisan visszaélnek a dolgozóik kiszolgáltatott helyzetével, akiket semmilyen törvény nem véd.

Szabadság nincs, az sem ritka, hogy a feszített tempó miatt a munkások a gépek között a gyárban alszanak. Aki pedig betegség miatt kiesik a munkából, semmilyen segítségre vagy ellátásra nem számíthat. 

A gyermekmunkával gyakran együtt jár, hogy sokan a munkáltatójukkal együtt élnek és bántalmazásnak vannak kitéve, sok esetben szexuális erőszak áldozataivá is válnak. Hiú remény várni azonban, hogy az a Nyugat tegyen lépéseket a kizsákmányolás különböző, akár szexuális jellegű formái ellen, amelynek polgárai a legnagyobb számban élnek vissza helyzetükkel, élvezik annak olcsó gyümölcseit. Számtalan nyugati polgár utazik távoli országokba, hogy ott gyermekekkel létesítsen szexuális kapcsolatot:

A ruházaton kívül a népszerű elektronikai cikkek előállításában is előszeretettel alkalmaznak gyermekmunkásokat, veszélyes, a felnőttek számára is megerőltetőnek számító fizikai munkára. 

A szerencsétlen sorsú gyerekek nélkül nem lenne lehetséges az, hogy a fejlett világ lakói sok százezer forintos telókkal posztoljanak a közösségi hálókon arról, hogy mennyire elítélik a H&M reklámját, mennyire fáj nekik a rasszizmus. Milliónyi kizsákmányolt ázsiai gyermeke kell ahhoz, hogy az emberi jogok és a megkülönböztetés elleni küzdelem élharcosai szívhez szóló üzeneteket fogalmazhassanak eszközeiken, metoo-zzanak, esetleg egyéb forradalmi hashtageket hozzanak létre, bezsebelve ezzel hasonszőrű társaik elismerését. 

Kínát szokás emlegetni, mint az embertelen munkakörülmények poklát, azonban Ázsia több országában ma már fokozottan rosszabb a helyzet. És míg a kommunista állam helyzetéből adódóan képes lépéseket tenni a gyermekmunka és az embertelen munkakörülmények felszámolására, addig a térség több más országa a vállalatok anyagi zsarolása miatt tehetetlen. Nem is igyekeznek tenni a jelenség ellen, a gazdasági kiszolgáltatottság képtelenné is teszi őket a cselekvésre. 

Szakemberek szerint a helyzet Fekete-Afrikában a legrosszabb. Szomália, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópiaa gyermekmunka valóságos poklai. Bányákban, termőföldeken dolgoztatják a gyerekeket, sokszor szó szoros értelmében vett rabszolgaként. 

A gyerekek kizsákmányolása ellen a nagy cégek léphetnének fel a leghatékonyabban, a labda az ő térfelükön pattog. Azonban a profit maximalizálásának vágya meggátolja őket abban, hogy a szóvirágok helyett valóban cselekedjenek. A gyermekmunka és a költséghatékony termelés áldásait leginkább élvező cégek 

A messzeség jótékony fedezékében, Afrikában vagy Ázsiában a lehető legkíméletlenebb módon bánnak az otthon agyonajnározott feketékkel és ázsiaiakkal. A korrupció elleni harc pedig ott fut zátonyra, hogy a szegény országok kormányait a befektetéseik kivonásával fenyegetik abban az esetben, ha a törvények betartására köteleznék őket. 

A gyermekmunka állandósítja a nyomort. Azok a fiatalok, akik fiatalon munkába állnak, kimaradnak az iskolából, ezzel pedig elvész annak az esélye, hogy képzettséget szerezzenek és a munkaerő piacon egy jobb pozíciót foglaljanak el. 

Ne szégyellünk turkálóba vagy outletbe járni, ne bátorítsuk az újabb adag szemét előállítását, legyünk figyelmesek abban, hogy milyen cégtől vásárolunk! Régi hazafias, lokálpatrióta alapelv, hogy vásároljunk helyi terméket. Ezzel nem csak a saját gazdaságunkkal teszünk jót, de nem adjuk a pénzt olyanoknak, akik gyermekeket fognak munkára.