Cattaro mítosza és Horthy Miklós démonizálása

„Cattaro mítoszának másik gyakori érve, hogy Horthy előléptetése, majd flottaparancsnoki kinevezése során 24 magasabb rangsorszámú sorhajókapitányt, illetve 15 admirálist előzött meg, és ezt kizárólag a felkelésnek köszönhette. Károlytól azonban nem volt idegen ez a fajta döntéshozatali mechanizmus, amely a politikai életben is többször jelentkezett (a 36 éves gróf Esterházy Móric miniszterelnöki kineve­zése, vagy a hadseregben Arz gyalogsági tábornoknak a Monarchia vezérkari főnökévé kineve­zése). A fiatal, alig harmincéves uralkodó a birodalom veze­tésének megújítására törekedett, ami élet­kori tényezőkben, az általános fiatalításban is megnyilvánult. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról sem, hogy Horthyt jól ismerték az udvari körökben, hiszen Ferenc József szárnysegédje is volt, ennek révén pedig Károlyt is személyesen ismerte még annak trónörökös korából.

A kinevezés cattarói hátterét tovább gyengíti, hogy Károly zsarnokságának mítosza már 1917 nyarán megdőlt, amikor a király tömeges amnesztiát rendelt el a politikai okokból bebörtönzöttek számára; természetesen ez a tény is elhallgattatásra lelt a későbbiekben. Károly 1918 őszén pedig maga utasította Horthyt, hogy adja át a flottát a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, ezzel pedig megakadályozta egy belháború kitörését. A tisztikar egyenesen árulást látott az uralkodó ezen lépésében, aki, hogy némileg kompenzálja a parancsnokot, altengernaggyá léptette elő a későbbi kormányzót.

Cattaro mítosza Horthy Miklós démonizálásának első lépcsőjét jelentette; esetében azonban – az első világháború vonatkozásában is – teljesen megalapozatlan a »véreskezű« jelző.”