Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Az események tanújaként kijelenthetem, hogy az ismert történész állítása nem felel meg a valóságnak.
Ungváry Krisztián „A Fidesz pártfegyelméről – Válasz a kommentárokra” című cikkében azt állítja, hogy Antall József miniszterelnök az ügynökmúltjukkal zsarolta volna Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt.
Az események tanújaként kijelenthetem, hogy az ismert történész állítása nem felel meg a valóságnak.
Nézzük a tényeket!
Torgyán József esetében a helyzet a következő volt: mint ismeretes, a Kisgazdapártban szinte folyamatosan belső harcok folytak. Ennek része volt az ügynökmúlttal való vádaskodás is. Az FKGP elnöksége úgy döntött, felkéri Antall Józsefet, hogy az elnökség minden tagja kapja meg a saját személyét érintő állambiztonsági iratokat. Ezeket a kormányfő utasítására az érintett szervek kigyűjtötték, majd mindenki névre szólóan megkapta a saját iratait egy borítékban. Torgyán József megjelent ugyan a többiekkel együtt a miniszterelnöknél, de a borítékját nem volt hajlandó átvenni. Így a többiek megerősítve látták a korábbi híreszteléseket, hogy Torgyán ügynök volt.
Ezek a tények, de hol van itt a zsarolás?
De nem csak Torgyánt, Csurkát sem „zsarolta” a miniszterelnök, miként azt Ungváry Krisztián állítja. Itt az történt, hogy az MDF radikális gondolkodású tagjai létrehoztak egy úgynevezett nemzetpolitikai csoportot, amelynek Csurka is tagja volt. Megalakulásukkor egy nyilatkozatot tettek közzé, amelyet a csoport minden tagja aláírt. Ebben többek között az szerepelt, hogy közöttük nincs sem volt MSZMP tag, sem volt III/III-as.
A következő frakcióülésen Antall kijelentette, hogy ez utóbbi állítás nem felel meg a valóságnak.
Ezt követően Csurka István részletesen megírta a Magyar Fórumban a beszervezése történetét. A beismerést valószínűleg Antall kijelentése váltotta ki, de ez aligha tekinthető zsarolásnak. Annál is inkább, mert Csurka az esetből „jól jött ki”, hiszen a cikkből kiderült, hogy milyen kényszer hatására szervezték be, és az is, hogy a beszervezési nyilatkozatot ugyan aláírta, de senkiről és semmiről sem jelentett. Egyébként Torgyán szintén csak aláírt, de jelentést ő sem adott.
Mindebből az is következik, hogy Antall József már csak azért sem „zsarolhatta” Torgyánt és Csurkát, mert nem is volt mivel zsarolnia őket.
Lehetne azt mondani, hogy Ungvári Krisztián a tények pontos ismerete nélkül fogalmazta meg az állítását, bár egy történész esetében ez sem lehet mentség. De itt erről sem lehet szó, hiszen az itt leírt tényeket a közelmúltban – akkor is az ő állítására reagálva – egy interjúban nyilvánosságra is hoztam. Nehéz elképzelni, hogy az interjú rá vonatkozó részét Ungváry Krisztián ne olvasta volna.