Szálasi, Orbán, fegyelem – kommentár az Ungváry-vitához

Kisebb vita bontakozott ki Ungváry Krisztián 24.hu-s interjújának néhány provokatív állítása körül. Az egyik szerint a mostani Fidesz-KDNP frakcióban erősebb a frakciófegyelem, mint Szálasi pártjában. A kijelentést azzal indokolja, hogy szerinte „fogják a képviselők tökét”, majd egy sasszéval áttér az ügynökiratok nyilvánosságára, a kettő között valamilyen összefüggést sejtetve.

A hozzászólók közül szerintem leginkább Gerő Andrásnak van igaza, aki szerint Ungváry karácsony előtti nyilatkozata leginkább „feltűnés keltésére alkalmas”. És valóban, a szövegből Ungváry két nyünyükéje köszön vissza, nevezetesen, hogy „diktatúra” van, illetve, hogy az állambiztonsági dokumentumokat az általa javasolt módon kellene kezelni.

A legtöbb hozzászóló történész szerintem ott követett el hibát, hogy komolyan vette Ungváry állításait, és nem a nyünyükéje tárgyában írt új könyvének promóciáját szolgáló tematizációs kísérletet látta szavaiban, hanem történelmi adatokkal próbálta a provokatív állítást cáfolni. Örök igazság, hogy egy politikai beszédre nem a tudomány területén és eszközeivel kell válaszolni.

Azt többen is megjegyezték, hogy almát hasonlít össze körtével, aki az elmúlt 150 év különböző periódusainak egyetlen mutatójával támasztja alá vélt, vagy valós igazát. Ungváry mutatóként a frakciófegyelemből eredő szavazási statisztikát hozza fel állítása alátámasztására, majd ismét azt sejteti, hogy a Fidesz/KDNP országgyűlési képviselőinek 2010 utáni szavazási magatartása valahogy összefügg az ügynökmúlt feldolgozatlanságával.

Ugyanakkor mégiscsak ide kívánkozik, hogy aki a modern parlamentarizmus frakció-fegyelmét dualizmus-kori országgyűlésekhez méri, miközben a valódi összehasonlításra  alkalmas mérőszámokról „elfelejtkezik”, az valószínűleg mindenhez (is) értő értelmiségiként a tárgyat lerángatja a tudomány szférájából a kocsmapolitizálás szintjére.

Ez olyan, mintha a Bundestag magas párt-kohéziót mutató szavazási eredményeit a képviselők esetleges náci vagy stasis múltjának sejtetésével magyaráznánk.

Tényadatok mutatják ugyanis, hogy a német Bundestagban a frakciók fegyelme így alakult: 1949 és 1991 között a CDU/CSU esetében 94,3%, az SPD-nél pedig 97,8% arányban támogatták a képviselők pártjuk javaslatát.

Így tehát ez nem tudományos, hanem sokkal inkább politikai kérdés, amiben Ungváry sejtetéssel és áltudományos, alma-körte felvetéssel jelentkezik.

A rendszerváltoztató társadalmak eltérő módon rendezték az állampárti múlt feldolgozását. Magyarországon az elmúlt idestova 28 év több kísérlete után kialakult egy gyakorlat, amelyet látható társadalmi konszenzus övez. Vita inkább a kommunizmus egyéb kérdéseiről van: ebből úgy tűnik, hogy az átlagpolgárok mintha bölcsebben, nagyobb be- és átlátással szemlélnék múltunkat, mint egyes piedesztálra emelt értelmiségiek.

Ezen változtatni nem biztos, hogy az a legjobb módszer, ha Ungváry küldetéstudattal eltelve fújja nemzeti ünnepünkön sípját, vagy a BTK §367 szerint bűncselekménynek számító zsarolás sejtetésével, akarnok módon próbálja önképünket átírni.