Valóban ne politizáljon?

„Az ellenzéki média felhördült, és elővette az ismert baloldali tilalmat: az egyház ne politizáljon! Érdemes feltennünk két kérdést: miért mondják ezt, és mit mond erről maga az egyház? A baloldal ideológiája és az egyház értékrendje távol áll egymástól, sőt a nyugat-európai keresztényellenes politikai akciók is a baloldalhoz köthetők. Érthető, hogy az egyházak társadalmi és politikai megnyilvánulásai nem a baloldalt támogatják. Ezért ők politikai kérdésekben szívesen elhallgattatnák az egyházakat.

Hogyan gondolkodik az egyház saját társadalmi megnyilatkozásairól? Egyrészt igaz, hogy saját függetlenségét és szabadságát védve kijelenti, hogy »nem elegyedik a politikai közösséggel«. A klerikusokat távol tartja a világi hatalom gyakorlásától, az aktív pártpolitikai és szakszervezeti szerepléstől, az üzleti élettől. Viszont fenntartja magának a jogot, hogy »erkölcsi szempontból ítéletet mondjon a politikai rendre vonatkozó dolgokról is«. Megnevez konkrét értékeket, amelyeket szerinte egy politikusnak képviselnie kell. (Például a házasságról, családról szóló keresztény tanítás.) Amikor vallja, hogy létezik az »erkölcsileg elfogadható politikák sokfélesége«, tagadja, hogy az »élet minden lehetséges szemléletmódja« azonos értékű lenne. A demokráciának pedig nem követelménye az etikai pluralizmus.

Ezért emeli fel szavát a keresztény értékeket tagadó ideológiát és gyakorlatot követő politikával szemben. Vagyis ebben az értelemben jogának és kötelességének tartja, hogy politizáljon. Ezt tette a hódmezővásárhelyi plébános is, amikor cáfolta az ellenzéki jelölt kormányellenes kijelentéseit, és bebizonyította, hogy a kormány intézkedései az egyház szabadságát és működőképességét, illetve a település fejlődését szolgálják.”