Farkasházyék ajándéka

„Kaptunk egy könyvet karácsonyra. Az Orbánság aranya című írásműről van szó, Narancskönyv alcímmel. Mint történelemtanárnak, van róla halvány fogalmam, mi az a forráskritika, de azért ilyet még nem pipáltam. Ekkora szívességet még nem tett ellenzék kormánypártnak, mint a szerzői ezzel a könyvvel. Maó­nak és Kadhafinak bizonyára csodálói és harcostársai gyűjtötték össze jeles mondásait, Orbán Viktor viszont olyan helyzetbe került, mint senki eddig a világtörténelemben: gyűlölői állították össze a szerintük aranymondásnak tartott szállói­géit, nevezetesebb szónoki fogásait, megjegyzé­seit, pontos forrásmegjelöléssel. Farkasházy Tivadar és csa­pata alapos munkát végzett. (...)

Nyugat-Európának esze ágában sincs sem Magyarországot, sem Kelet-Közép-Európát, annak történelmét leköpni, már csak azért sem, mert a saját történelméhez való viszonya sem befolyásolja semmiben. Farkasházyéknak van rá szükségük, hogy állandó vitá­ban álljanak Orbán Viktor történetfelfogásával. Valóságos csemege számukra az olyan miniszterelnök, aki nemzeti politikát folytat. Nem kell mást tenniük, mint a piedesztált minél magasabbra állítani – ahogy az egyik szerző ezt meg is fogalmazza –, aztán kiírni rá, hogy »pellengér«.

Farkasházyékat támogatni kell, mert már olyan régen elnyomott helyzetben vannak, annyiszor meghurcolták őket, hogy igazán megérdemelnek egy kis erkölcsi és anyagi elismerést a könyv megvásárlásával. Azt a közéleti közeget pedig, amelyet ők képviselnek, hungarikummá kellene nyilvánítani. Hadd mondják meg ők, hogy miért.”