„Soros György tehát azért támogatta a magyar rendszerváltást, mert a demokrácia híve volt, s azért volt a demokrácia híve, mert az lehetővé tette-teszi a szabad pénzügyi befektetői tevékenységet, amelyből extraprofitra tehet szert. Nem árt itt megemlíteni, hogy Soros György is ott állt az 1991-ben újonnan létrejövő, szabad Oroszország nemzeti vagyonát szétrabló vadprivatizációs folyamatok mögött, ő és társai javasolták a sokkterápiát az orosz államnak és Borisz Jelcinnek. Másfelől Soros György nem csak úgy általában támogatta a magyar ellenzéki és rendszerváltó erőket és pártokat. Ellenkezőleg: mindent megtett azért, hogy 1990-ben az az SZDSZ kerüljön hatalomra, amelyik a legközelebb állt az általa vallott neoliberális, individualista, piacközpontú, állam- és főleg nemzetállam-ellenes felfogásához. Ugyanakkor kezdettől fogva szemben állt azokkal a nemzeti és konzervatív pártokkal és csoportokkal – elsősorban természetesen az MDF-fel –, amelyek a nyílt társadalom helyett egy nemzeti hagyományokra és nemzeti kultúrára, erős államra épülő szociális piacgazdaságot kívántak létrehozni Magyarországon. (...)
Vagyis Soros addig és azokhoz volt bőkezű, akik az ő nyílt társadalom eszméjének megfelelő új országot akartak felépíteni. Akik viszont globalizmus, kozmopolitizmus és individualizmus helyett erős államban, nemzetben és a hagyományokhoz igazodó magyar fejlődésben gondolkodtak, s a piac mindenhatóságát is megkérdőjelezték, ellenféllé vagy ellenséggé váltak, akiket esze ágában sem volt támogatni. Így elmondhatjuk: Soros szelektív szponzorációs tevékenységében is tetten érhető az üzleti szemlélete, nyers profitérdeke; a rendszerváltás akkor és addig volt biznisz neki, amíg az az ő forgatókönyve és elképzelései szerint zajlott; amint ez más irányt vett, gyorsan feladta a jóságos támogató pozícióját.
S itt ugorhatunk napjainkig. Ugyanis most is azt láthatjuk, mint a rendszerváltás táján, csak sokkal elfajzottabb változatban. Soros György akkor pusztán annyit tett, hogy 1990 után elfordult a neki nem tetsző politikai csoportoktól, de direkt módon még nem avatkozott be a következő választások menetébe (legalábbis jelenlegi ismereteim szerint nem). Mára azonban sokat radikalizálódott: az Orbán-kormányt immáron olyan ellenségnek tartja, amely útjában áll világmegváltó elképzelései (lásd: nincs határ, nincs nemzet, van viszont migráció és kevert fajú Európa) megvalósításának, s ezért hálózata segítségével közvetlenül akar beleavatkozni a parlamenti választások kimenetelébe. Összegezve: Soros György esetében a filantróp és a világmegváltó, illetve a kíméletlen profithajhászó spekuláns nem választható külön egymástól, sem 1989-ben, sem 2018-ban. Azonban semmit sem ér az a jótékonykodás és jobbítási szándék, amelyre az éppen általa gyakorolt gátlástalan és erkölcstelen üzleti ténykedésének következményei miatt van szükség. Ördögi kör ez.”