Vagyis Soros addig és azokhoz volt bőkezű, akik az ő nyílt társadalom eszméjének megfelelő új országot akartak felépíteni. Akik viszont globalizmus, kozmopolitizmus és individualizmus helyett erős államban, nemzetben és a hagyományokhoz igazodó magyar fejlődésben gondolkodtak, s a piac mindenhatóságát is megkérdőjelezték, ellenféllé vagy ellenséggé váltak, akiket esze ágában sem volt támogatni. Így elmondhatjuk: Soros szelektív szponzorációs tevékenységében is tetten érhető az üzleti szemlélete, nyers profitérdeke; a rendszerváltás akkor és addig volt biznisz neki, amíg az az ő forgatókönyve és elképzelései szerint zajlott; amint ez más irányt vett, gyorsan feladta a jóságos támogató pozícióját.
S itt ugorhatunk napjainkig. Ugyanis most is azt láthatjuk, mint a rendszerváltás táján, csak sokkal elfajzottabb változatban. Soros György akkor pusztán annyit tett, hogy 1990 után elfordult a neki nem tetsző politikai csoportoktól, de direkt módon még nem avatkozott be a következő választások menetébe (legalábbis jelenlegi ismereteim szerint nem). Mára azonban sokat radikalizálódott: az Orbán-kormányt immáron olyan ellenségnek tartja, amely útjában áll világmegváltó elképzelései (lásd: nincs határ, nincs nemzet, van viszont migráció és kevert fajú Európa) megvalósításának, s ezért hálózata segítségével közvetlenül akar beleavatkozni a parlamenti választások kimenetelébe. Összegezve: Soros György esetében a filantróp és a világmegváltó, illetve a kíméletlen profithajhászó spekuláns nem választható külön egymástól, sem 1989-ben, sem 2018-ban. Azonban semmit sem ér az a jótékonykodás és jobbítási szándék, amelyre az éppen általa gyakorolt gátlástalan és erkölcstelen üzleti ténykedésének következményei miatt van szükség. Ördögi kör ez.”