„Nem véletlen, hogy Orbán rajongva szereti az amerikai elnököt. Egyéniségük, jellemük jórészt azonos. Más kérdés, hogy Trump nem veszi észre Orbánt, de hát az orrszarvúnak rossz a látása; csak akkor veszi észre a mezei pockot, amikor már eltaposta. Vagy még akkor sem. (...)
Mind Trump, mind Orbán mestere annak, hogy egészen mást mondjon, mint amit tesz. Trumpot sokan pluto-populistának nevezik, hiszen intézkedései a szuper-gazdagoknak kedveznek, miközben szónoklatai a feldühödött és elégedetlen kisembert szólítják. Szerencsére van különbség. Trump ez ideig mindössze meggyengítette a liberális, vagyis a jog uralmán alapuló demokráciát, Orbán viszont elpusztította azt. Amit Orbán és hasonszőrű társai megszépítve illiberális demokráciának hívnak, az nem más, mint a formális népszavazáson nyugvó diktatúra, szép magyar szóval: önkényuralom.
2017-ben az önkényuralom diadalmasan előrehaladt az egész világon, nem mellesleg éppen azért, mert az USA – legalábbis ideiglenesen – megszűnt a liberális demokrácia fáklyavivője lenni. Trump saját hazájában ugyan nem tudta eltiporni a fékeket és ellensúlyokat – így a végrehajtó hatalomtól független sajtót és igazságszolgáltatást – de naponta tesz botrányos kijelentéseket, amelyek sejtetik, hogy szívesen megtenné.
A világ szabadságszerető demokratái számára azonban kellene a fáklya, mert enélkül hideg és sötét van. Amíg az amerikai elnök csipogva (Twitter) tombol, addig a világon szabadon virágzik a kínai-orosz-török-azeri és mindenféle más önkényuralom.”