Mit esznek a külföldiek Budapesten?

„»Milyen tiszta!« Meglepő módon ezt rendszeresen mondják Budapestről. Ledöbbennek még a remek borokon, a kiváló ár-érték arányú éttermeken, a biztonságon, és hogy mennyire nem zsúfolt a város: a Halászbástyán kívül nem nagyon kell tolongani egy jó szelfiért. Bár a budapestiek arcán már ritkán őszinte a mosoly a romkocsma szó hallatán, a külföldiek még mindig odavannak a Szimpláért, és nem csak a legénybúcsúsok. Az idősebb korosztállyal inkább napközben megyek, de még ők is ott lövik a legtöbb fotót, a vasárnapi piac pedig teljesen lenyűgözi őket. (...)

Ha én lennék a turisztikai hivatal, az egész Budapest kampányt a Dunára építeném. A saját magunkat is kissé lesajnáló »more than expected« szlogent ideje lenne például a »Pearl of the Danube«-ra cserélni, és végre egy bevésődő vizuális koncepciót is kitalálni hozzá. Budapest rengeteg dolgot nyújt, én magam is küzdök azzal, hogy ne húszféle túrát ajánljak a honlapomon, de tudatosan létre kellene hozni egy vagy több márkát: ami Barcelonának Gaudí, Prágának Kafka, Salzburgnak Mozart, az nekünk lehetne Lechner – ha kicsit több épülete lenne a kiskörúton belül. Akkor legyen Liszt. Tudja meg előre minden ide érkező, hogy nálunk koncertre és operába szokás menni – amit most jellemzően itt tudnak meg, és nagyon örülnek is neki. Nemrég jártam Lisszabonban, ahol a szardíniából, tehát a halkonzervből, olyan szexi márkát építettek, hogy nem lehet tíz doboz szardínia és egy tucat halas szuvenír nélkül hazamenni. Mi kapkodunk ide-oda, modernizáljuk a népi motívumokat, mangalicát varrunk a díszpárnára, paprika a fülbevaló, de nincs egy ilyen kiemelkedő termék – remélem, ez pár év múlva letisztul. A termálfürdőket egész jól tudják egyébként, de vagy imádják őket, vagy nem mernek elmenni, mert tartanak a higiénia hiányától. Vagy attól, hogy a pasiknak kötelező a fecske. Ez a hír járja Európáról, úgyhogy volt már olyan amerikai vendégem, aki direkt bevásárolt az alkalomra.

Az én szívügyem egyébként a vidék, főleg a borrégiók. A Magyarországra érkezők nagy része kizárólag a fővárost nézi meg, azon kívül pedig szinte senki nem tud említeni egy várost vagy tájat sem, legfeljebb Szentendrére jutnak ki. Azt kell elérni, hogy néhány vidéki desztináció is elérje az ingerküszöböt, és ez valószínűleg úgy megy a legjobban, ha rengeteg túlszaturált HDR fotóba ütközik bele a célközönség. Több Egert a »top 10« cikkekbe, és több Balatont az Instagramra!”