Oligarchák

„Vannak ős-oligarchák – Csányi Sándor, Demján Sándor -, akik rendszertől függetlenül hozzáértéssel építgették gazdasági birodalmukat, és persze vannak a »trónkövetelők«, a Garancsi-féle kötélbarátok, a Mészáros-szerű szomszédok, a Tiborczékhoz hasonló rokonok és egyéb atyafiak, akik minden pályázatot megnyernek, minden állami megbízást megkapnak. A másik érdekkör, a Vajna-Habony-féle egy párhuzamos pályán »fut«, ők nem állnak sorba uniós pénzekért, nekik mindent szabad. Őket, és a szorgosan építgetett média birodalmukat kistafírozzák hirdetésekkel, rájuk nem vonatkoznak a monopólium tilalmak, az összeférhetetlenségi szabályok. A Vajna-kaszinókban nincs adóhatóságnál ketyegő pénztárgép, csak bizalmi kassza, bevallásos alapon, amit a sarki cipésznek sem enged már meg a hatalom.

És most itt van a sportoligarcha. A félig amerikai-félig magyar úszócsoda. Hosszú Katinka megteheti, hogy sikerei jogán sportvezetőket buktasson, megteheti, hogy megpróbálja magának és a vállalkozása tanítványainak kizárólagos használatra lefoglalni az ország aranyáron épített legmodernebb uszodáját. Mer nagyot álmodni, ahogyan az a mai politikai kurzus kegyeltjeihez illik, és szemet vet az ország talán legértékesebb területére, a csillebérci egykori úttörőtáborra. Nem tudni mit akar vele kezdeni, de egyet biztosan nem: szegény sorsú, hátrányos gyereket nyaraltatni.”