A többség attól fél, amitől a kormány szeretné

„Dübörög a konstans negatív kampány, szinte borítékolható az újabb négy év, valószínűleg a kétharmad is. A Fidesz kampánykommunikációja összetett, de mégis miért ennyire sikeres?

A Fidesz zseniálisan műveli a storytellinget, a vezető politikusok énmárkája és a konkrét társadalmi ügyek szintjén is. E mellett a hatalmi fékek szisztematikus megsemmisítése, valamint a proaktív témakijelölés teszi fel a pontot az i-re. A párt belső magjában érezhetően erősen él még az elbukott 2002-es választások emléke, amikor az elemzők szerint jórészt a médiacsatornák birtoklásának hiánya miatt veszítettek. A mostani tudatos propagandista kommunikáció azt mutatja, hogy ezt a hibát még egyszer nem akarják elkövetni. A folyamatos tematizációs kísérletek, valamint az, hogy a média nagy részét uralják, kvázi ellehetetlenítik a mérsékelt, analitikus hangok megszólalását és az objektív információáramlást.

A párt ügyesen aknázza ki a negatív töltetű TTL formátumát: több tucat felületen, ezerféle megfogalmazásban zajlik a félelemkeltés, azt pedig régóta tudjuk, hogy a közös ellenségképre felhúzott kommunikáció komoly involváló erő. A különböző felületek integrálása ráadásul egymás hatását erősíti: állandóan, mintegy 360 fokban hatnak a figyelmünkre. Emiatt az elmúlt két évben legitimitást kapott az elesett emberek utálata, ez pedig szomorú tendencia, mert bármikor rávetíthető más társadalmi és érdekcsoportokra is.

Tematizáció egyenlő Soros, most már a csapból is ő folyik. Kinek az ingerküszöbét éri még el egy újabb kék plakát?

A jelenlegi politikai elit direkt kommunikációja arra tökéletes, hogy a Fidesz-szavazókat megerősítse és mozgósítsa. A kormánypárt tömegesen és agresszívan terjeszti azokat a praktikus üzeneteket, amik mentén mobilizálható a tömeg. Ez a fajta PR a pártját kereső bizonytalanokat vagy a politikától elfordult, apatikus választói réteget ugyan nem éri el, de vegyük észre, hogy erre a Fidesznek nincs is szüksége a baloldal erőtlensége, hektikussága miatt.

Mi a helyzet az ellenzékkel?

Az ellenzékre általánosságba véve fáziskésés és reaktív pozíció jellemző, képtelenek felvenni a versenyt a kormány tízmilliárdos kommunikációs büdzséjével. Ennek elsősorban a széttagoltságuk és az az oka, hogy szimpatizánsaikra olykor még stratégiai kérdésekben sem képesek hatni. Az MSZP szavazói jelenleg kismértékben igazodnak csak pártjuk útmutatásaihoz, vacillálnak a korábbi és a mostani pártelit között, miközben a fegyelmezettség és normakövetés a jobboldali pártoknál hagyományosan erős. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baloldalon nincs olyan meghatározó referenciapont, mint Orbán Viktor a jobboldalon, rögtön érthetővé válik, hogy a Fidesznek addig nem érdemes változtatnia a kommunikációján, míg a láthatáron sincs olyan erő, ami magában hordozná a váltópárt potenciálját.

A tematizáció kérdése elsősorban a Z-generáció megszólítása szempontjából lehet érdekes: a közélettel kapcsolatban egyre érdektelenebb fiatal korosztály elérése ugyanis mindkét oldalon komoly versenyelőnyt jelenthet. Rájuk elsősorban »adblocker« hozzáállás és tudatos reklámkerülés a jellemző, így csak nagyon speciális, a versenypiacról kölcsönzött marketing- és PR-eszközökkel lehet elérni őket. Ebben egyelőre a DK áll a legjobban, politikusaik folyamatosan növelik az aktivitásukat az online térben és a különböző közösségi felületeken.”