A lengyel társadalom a keleti blokk egyértelműen legegészségesebb, de összeurópai tekintetben is a topmezőnyben áll. Napnál is világosabb, hogy az a bizonyos hetes cikkely, amiről annyit hallottunk az elmúlt években, amikor a magyarországi lakájmédia kéjesen kérlelte, kívánta hazájukra és ecsetelte annak elborzasztó hatásait, a társadalom gerincét hivatott megroppantani.
Az EU felhozhatja okként a bíróságokkal kapcsolatos eljárást, a civil szféra elleni cselekedeteket vagy egyéb húzásokat, de világosan látjuk, hogy főbenjáró bűn és főbenjáró bűn között is van különbség.
Mert amíg Magyarországot hasonló tevékenységek miatt a hazai sajtó egy része úgy mutatja be, mint az EU kitaszítottját, akiktől az átlagos brüsszeli kávéja is megkeseredik; addig azért érezzük, hogy jóval nagyobb ennek a füstje, mint a lángja.
A magyar kormány pontosan érzi azt, merre lehet engedni és hol lehet szorítani,
és ezzel a lavírozással mindig el tudja érni, hogy ami itthon a balliberálisoknak már a bőröndpakolást juttatja eszébe, addig Brüsszelben még mindig jár a puszi. A nagy direktívában, ne tagadjuk, a magyar kormány azért mindig inkább az européer oldalra áll.