Egy elfelejtett tüntetés

„Szónoki szemszögből érthető, hogy Vona Gábor a »nagy pénteki tüntetésen« nem a részt vevők számában jelölte meg az esemény különleges mivoltát. Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója.

Mindegy, a remény hal meg utoljára. Vona szerint mindenesetre a foghíjas demonstráció azért volt történelmi jelentőségű, mert a Jobbik együtt lépett fel a balliberális pártokkal egy közös cél érdekében. Arról értekezett, hogy a jobb- és a baloldal így még nem fogott össze, ez maga a csoda. Ráadásul még Bíró Ica is ott volt.

Csakhogy a ma már a kiskutyákért rajongó egykori gárdamellényes emlékezete némileg hézagos, alighanem jól felfogott politikai érdekből. Érdemes azonban felidézni egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta.

A 2012. decemberi demonstráció apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi vissz­hangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Később pontosított: nem úgy értette, az izraeli– magyar kettős állampolgárokra gondolt. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot. Emlékezhetünk arra is, hogy az ottani közönség soraiban szép számmal voltak olyanok, akik éppen a kormánypártot vádolgatták a szélsőjobbal való összekacsintással, együttműködéssel, s bizony a felszólaló balos politikusok sem nagyon hagyták ki akkoriban a lehetőséget, ha efféle érvekkel támadhatták a Fidesz-kabinetet.”