Nem az a kérdés, hogy a Jobbikot hogyan ítéljük meg. Minden amerikai ismeri a public fiction fogalmát: nem érdekelnek a motívumaik, nem érdekel a múltjuk, az érdekel, hogy ma mit mondanak, és milyen funkciót tudnak betölteni. Minden normális politikai gondolkodó tudja ezt, mégis azzal jönnek, hogy kivel nem szabad szövetkezni. Egyszer ezt már átéltem. 2010-ben az MDF mellett kampányoltam. A pártnak szüksége lett volna a volt SZDSZ-es szavazókra, de ők nem álltak be az MDF mögé, azt hajtogatták, hogy miket mondott a párt három meg öt évvel korábban. Ha az MDF akkor bejut a parlamentbe, a Fidesznek nincs meg a kétharmada. Ha arról kezdünk el beszélni, hogy évekkel ezelőtt ki mit mondott, akkor végünk van, nem tudunk normálisan gondolkodni. Ez nem egy erkölcsi iskola, nem egy moralitástársaság, nem arról van szó, hogy kit hívom meg ebédre vagy vacsorára. Egy konkrét feladatról van szó: meg kell szabadítani az országot egy olyan vezetőtől, aki tönkre fogja tenni. Hazafiságról van szó, ha szabad ezt a szót használnom ma, amikor mindenki a nemzetről beszél, csak nem csinál semmit a nemzet érdekében.”
A teljes interjút a Magyar Narancs november 30-i számában olvashatják.