„Mert ebben te voltál az egyik legnagyobb. Amikor azt mondja a szerkesztő, hogy kétezer-egyszáz leütés, de legyen benne minden, születés, elmúlás, öröm, fájdalom, múlt, jövő, szóval az egész világ. S alig negyven perc múltán leadtad mindig.
Soha nem felejtem el, én voltam a lapszerkesztő még a Nemzetnél, amikor kiderült, közölhetetlen egy írás azon az oldalon, ahol a te publicisztikád is szerepelt. A már betördelt cikked alatt keletkezett egy termetes lyuk, amit csak bámultunk lemondóan a kollégákkal, mert tartalék anyag épp nem volt, szövegedhez viszont nem akart hozzányúlni senki.