„Nem az internet szülte a gyűlöletet: csupán láthatóvá tette. De ez a fajta nyilvánosság lehetővé teszi, hogy követőkre találjon a gyűlölet, ami aláássa a közösségi moralitást. Emiatt van szükség az internet szabályozására: mert bár azt hisszük, hogy az internet egy virtuális tér, valójában ez a való életnek a technológián keresztül történő kifejeződése.
A közösségi média nem válhat olyan nem kívánatos gettóvá, ahová az állam nem teszi be a lábát. A bíróságok, ítéleteikkel viszont csak lassan-lassan töltik fel ezt a szabályozatlan anonim teret, ahol névtelen agresszorok vannak jelen és folyamatosan kinyilvánítják legrosszabb érzelmeiket. Az anonim profilok azt csinálnak, amit akarnak, és ha nem is mindig, de az esetek többségében megússzák a büntetést, ez pedig további névtelen agresszióra bátorít, amit az állam tehetetlen módon még véd is.
Ezt a fajta gyűlöletet tapasztalja minden politikus, művész, újságíró és bárki más, aki rendelkezik internetes profillal, hiszen szembesül az utálattal, az irigységgel vagy mérhetetlen gyűlölettel és haraggal. Az agresszorok azt hiszik, hogy a hírességeknek, a feladati közé tartozik, hogy az oldalán megjelenő tartalmakat folyamatosan moderálja, de figyelmem kívül hagyják, hogy a híres emberek ugyanúgy állampolgárok, akiknek ugyanúgy vannak érzései.”