Pólusváltás előtt

„Hosszabb távon Magyarországon mégis inkább a pártkoncentrációnak kedvez a jelenlegi egyfordulós választás. Nemzetközi kitekintésben, történelmi tradíciókkal ugyan színesíthető a kép, de a valósághoz közelebb áll, hogy maga az egyfordulós rendszer termeli ki fokozatosan a két póluson nyugvó politikai váltógazdálkodást. Márpedig, ha ezt kiinduló pontként elfogadjuk, máris könnyebb megérteni a magyar (szélső)jobboldal, a Fidesz és a Jobbik élet-halál harcát…

Ugyanakkor a demokratikus oldalon sem hagyható figyelmen kívül az ellenzéki pártokkal szemben támasztott társadalmi elvárás. Épp a kormányváltás sürgető igénye követelné meg a szélesebb összefogást, ami mintegy előkészíti a demokratikus pártok integrációját. Beleértve a küszöbön álló pólusváltást is: az újabb felmérések tükrében mintha máris ebbe az irányba mutatnának a számok, a tendenciák…

Mindenki jobban járna, ha a tartósan 5 százalék alatt tanyázó pártok nem szőnének irreális álmokat. A parlamenti küszöb fölött teljesítő demokratikus pártokkal egyezségre jutva saját megmaradásukat is jobban szolgálnák. Mert ha az egy gyékényen áruló két jobboldali párt, a Fidesz és a Jobbik láthatóan utolsó vérig tartó harca az egyéni választókerületek zömében kioltja egymást, reális esély nyílik a győzelemre és így a választási rendszer gyökeres reformjára is. Ha úgy tetszik, ez lenne a népakarat demokratikus finomhangolása.”