A női bérszakadék tündérmeséje

„Természetesen nem kívánjuk bagatellizálni a diszkrimináció lehetőségét, és nyilván vannak olyan ismert példák, amikor a nőket bérezés terén is hátrány érheti munkahelyükön. Ilyenkor arra kell biztatni őket, hogy éljenek törvény adta jogaikkal, és tegyenek panaszt a diszkrimináció ellen. Nem szeretném osztani azt a maradi és egészségtelen álláspontot, hogy »a nőnek a konyhában a helye« vagy hogy »egy nőnek nem kell annyit keresnie, mint egy férfinak«. De az uszításnak, a dezinformálásnak és a nemek egymás ellen fordításának sincsen értelme.

Sokkal többet érne, ha megpróbálnánk ösztönözni a hölgyeket a jól fizető (mint az informatikus- vagy a mérnök-) szakmák kitanulására. Ez egy egészségesebb jövedelmi egyensúlyt hozna létre a nemek között, ráadásul azt is remekül mutatná, hogy egyes állások másképp fizetnek, attól függetlenül, hogy férfiak vagy nők végzik. A jövedelmi egyenlőtlenségekkel – amelyek nem azonosak a bérezési egyenlőtlenségekkel – való uszításnak pedig véget kell vetni.

A feministák nem értik meg, hogy az azonos jogok és az azonos elért eredmények két külön dolgot takarnak. Nem lehet arra kényszeríteni a társadalmat, hogy nemek alapján mindenkinek azonos legyen a jövedelme. A jövedelem rengeteg bevételi forrás összessége, nem csupán a bér. Egy ilyen törvénynek lényegében azt kellene kimondania, hogy a férfi nem kereshet többet értékpapírok, öröklés, fizetés és minden egyéb útján, mint egy nő. Egy a jövedelmet nemi alapon szabályozó törvény a legsötétebb kommunista időket idézné vissza – igaz, ez a szocialisták és a szélsőjobboldal jelenlegi kampánya mellett talán már nem is számítana kuriózumnak. Mindig lesznek jövedelembeli eltérések: a konzervatív ember efelett tapintattal továbblép, míg a forradalmár baloldal a nemeket uszítja.

A »női bérszakadék«, abban a formájában, ahogy ma előadják, semmivel sem valósabb dolog, mint az unikornisok vagy az orkok. Hazánkban nemi alapon diszkriminálni a bérezések terén törvénybe ütközik. A törvényt mindenkinek be kell tartania. Ám a bérszakadék meséjét nem tények, hanem a szocialista áldozatkultusz építése fűti, amely minden nőből a patriarchális polgári rendszer elnyomottját akarja kihozni, akár valós a re­presszió, akár nem. Valós elnyomás bizonyos körökben létezik, mint újabban megtudtuk, elsősorban a színházak rendezői szobáiban, ám a bérezések nem tartoznak ide. Aki nem szeretné megvezettetni magát, nem ül fel az efféle demagógiának.”