„Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-kormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és „számon kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót” – vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B. András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a balliberális művészeket, akik bármilyen együttműködést is tanúsítanak a konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért műsort vállalt az Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél.
Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók 2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz diktatúrája nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani, mert a »hatalom fél a szabad szellemtől«, amit ugye csakis ők képviselhetnek.
Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt ők híresztelik!”