Viszlát, kiszámíthatóság!

„Eljött az ihletett pillanat, hogy – a jövőbeli koalíciókötés képességét nem elvitatva a kereszténydemokratáktól – a CDU végre magába nézzen, mivé is vált. Hogy a merkeli értelemben lassú, de folyamatos középre nyitással és a szocdem értékek felfalásával, az uniós vezérszerepbe belemerevedve végül is mit képviselnek ma a párt alsó-felső szintjén dolgozók, bevándorlási krízisen túl, lázadás évén innen. Az a napnál világosabb, hogy az SPD-vel bajok vannak, húszszázalékos választási eredményük történelmi bukás, szépen be is jelentették, hogy nem koalícióznak. A CDU-nak viszont az a tragédiája, hogy nincs ki vagy mi ellen ellenzékbe vonulnia, hogy rendezze sorait, jelenlegi súlyánál fogva még túl nagy ahhoz, hogy átengedje a kormányrudat. De a terep szűkül, ezt már csak egy tavaszi megismételt választás – ahogy Merkel tegnap utalt is rá – vagy egy kisebbségi kormányzás tisztázhatja. Mert akkor kiderülne, van-e válasza a CDU Merkelen túli világának, vagyis az új generációnak a hogyan továbbra, vagy nincs, és akkor ideje visszahúzódni a csigaházba, és elgondolkodni, mit tartalmazzon a németnek lenni a XXI. században. Végül pedig: az nevet, aki utoljára nevet, vagyis ott bujkál a félhomályban az elmúlt években a legtöbb tartományi parlamentbe és a szövetségi törvényhozásba is beszavazott Alternatíva Németországnak (AfD), amely csendben az ország harmadik legnagyobb politikai erejévé vált.

Egyértelmű, hogy Németország megtorpanása Európának és Magyarországnak is hátrányos, mert esetünkben nem igaz a tétel, hogy minél rosszabb a másiknak, annál jobb nekünk. Egy biztos, a kiszámíthatóságnak lőttek: a kisebbségi kormányzás és egy előre hozott választás sem jelent túl sok jót. Itt és most csak annak lehet örülni, hogy egy eleve életképtelen koalíció nem is jött létre.”