Ötleteink nincsenek, figyeljük, mit akarnak a kínaiak

„Nem akarom itt nagyon a kormányt elmarasztalni, általában így van ez az egész térségben, mi több, nemcsak akkor, amikor a kínaiak vannak a másik térfélen, hanem akkor is, ha a nyugatiak. Senki nem tervezte, hogy a nyugati autóipar kitartottja legyen a magyar gazdaság, meg még néhány itt a környéken. Az ő ötletük volt, mi csak legfeljebb jól összerugdostuk egymást egy kicsit a szomszédokkal a konkrét koncokért. Ehhez képest persze elég átlátszó büszkeség azon izmozni kormányzati szinten, hogy a ceglédi szupermarketben ugyanolyan áfonyalekvárt árulnak-e, mint az innsbruckiban, de ez van.

A kínaiak mindig közös győzelemről beszélnek, hogy olyan projektekbe kell belevágni, amelyekkel mindkét fél győzni fog. Igen ám, de nekik valójában a kettős győzelemből mindig csak az egyikről vannak pontos ismereteik. Tudják, hogy egy vasútvonal, egy gát, egy satöbbi miért lenne jó nekik, s feltételezik, hogy a másik meg azt tudja, az miért jó neki.

Az nem tűnik fel a kínaiaknak, hogy mindig mindent ők találnak ki, ami akkor is különös, ha tudjuk, hogy az ő összaktivitásukon belül csak porszem az egész Kelet-Közép-Európa Lengyelországostól és Romániástól együtt.

Na, ezt fogják megbeszélni, amíg mi nem mehetünk be a Belvárosba. Az ilyen együttműködési keretek sokszor arra is jók, hogy egyszer majd, az idők változtával olyan érdekek felismerésére és képviseletére is alkalmasak lehetnek, amelyekről korábban nem is álmodtak a felek. Ennek most nem sok jelét látom, de az biztos, hogy jelenleg minden érintett a saját érdekében állónak tartja, hogy mozogjon ez a gépezet.”