#neneveljáldozatot
Disclaimer: Ennek a posztnak nem célja a pálcatörés, az áldozathibáztatás, a relativizálás és a bagatellizálás sem.
Nem gondoltam, hogy meg fogott itt szólalni, de egy gondolat bánt engemet…Két hete nyakló nélkül zúdul a hesteg mitú. Véleményszabadság biztosítva természetesen, de ez immáron a médiahekk és digitál machináció csimborasszója. Ömlenek a vallomások. Underwood alatt is vágják már a fát. (Veszélyben a House of Cards…) Fallon épp most mond le. És sorolhatnám. Oké, kultúraváltás meg kataklizma. Hullanak és gurulnak a kiragadott fejek.
A virtuális vádaskodást olvasva az érzés az, mintha egy predátori totalitárius diktatúrában élnénk, melynek egyetlen eredője: A Férfi.
Elolvastam Oroszlán Szonja és Szalóki Ági véleményét is. Nyilván ízlés és egyéniség kérdése, hogy ki mit tart követendőnek. Én Oroszlán véleményét osztom, de ez másodlagos. Szalóki posztjában viszont megfogott az, hogy állítása szerint nőként milyen sokan érzik magukat áldozatnak, érzelmi bizonytalanságban élnek és nincs önbizalmuk. Ennélfogva vannak jobban kitéve az abúzusnak. Ok és okozat. Ez elgondolkodtatott.
Kérdéseim: a posztmodern nőjogi mozgalmak erős, önálló, kérlelhetetlen, ön- és céltudatos, hangos amazonnak festik le a modern nőt. A modern nő mindent képes elérni, amit kitűz maga elé célként. Felteszem a kérdést, hogy kizárólag a saját testét/ integritását képtelen megvédeni? A női mindfulness világában nincs mód és készség arra, hogy az ember kisétáljon egy számára sértő, kényelmetlen helyzetből? A zaklatásnak és abúzusnak számos formája és közege lehet. A változáshoz bátorságra és változtatásra van szükség. Az ingerküszöbök eltérőek, egy út azonban mindenki számára nyitva áll: a szabad akarat és józan ész ösvénye. Lásd Szent Ágoston A boldog életről/ A szabad akaratról című könyvét. Tényleg ajánlom.
Mamaként egy dolgot kiszűrtem a tovagyűrűző kakofóniából. Tényleg azt kellene elhinnünk, elhitetnünk magunkkal, családunkkal, környezetünkkel és főleg GYEREKEINKKEL, hogy szimplán: áldozatok voltunk, vagyunk? Ez lesz a példa gyerekeink számára? A Mitú?
Továbbmegyek. Tényleg asszisztálnunk kellene ahhoz, hogy csupán rámutatással modern boszorkányüldözés, népbíráskodás, netán médialincselés alanyaivá, elszenvedőivé tegyünk kiragadott egyéneket?