Keresztényvédelem – keresztényüldözőkkel

„Miután a francia államtanács úgy határozott, hogy a bretagne‑i kisváros, Ploërmel főterén álló, II. János Pált ábrázoló szobor tetejéről el kell távolítani a keresztet, a magyar kormányzat rég nem látott bel- és külpolitikai aktivitásba kezdett. A kormány bejelentette, hogy – vállalva az összes felmerülő költséget, az adminisztrációs terheket és a szállítási nehézségeket – Magyarországra hozza a keresztet. A külügy már megtette a lépéseket, s immár csak azon folyik a vita, hogy egy budaörsi iskola, avagy Csepel legyen a befogadó.

Szijjártó Péter külügyminiszter bántó felkészületlenségről tanúskodva, ámde mély felháborodással utalt arra az 1905-ös francia törvényre, amelyre hivatkozva – legalábbis szerinte – eltávolíthatóvá vált a kereszténység legfontosabb jelképe. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Mert való igaz, a Nemzetgyűlés megalkotta 1905-ös törvény, rendelkezvén a szeparációról, állam és egyház elválasztásáról, s megtiltván az egyházak közpénzekből történő állami finanszírozását, lefekteti az alapjait a laicitás (laicité) szellemiségére épülő Franciaországnak. Csakhogy az elmúlt jó száz év során történtek egyebek is. Így például hosszú vitákat követően megszületett a vallási jelképek franciaországi viseletét szabályozó 2004-es törvény, valamint ismertté vált a Sociovision intézet 2014-ben elvégzett reprezentatív felmérése, amely – egyebek között – egyértelművé tette, hogy a franciák tovább szigorítanák a laicitás törvényeit.

A megkérdezettek nagy többsége, mintegy 80 százaléka – az iszlám rapid franciaországi terjeszkedése okán is – »a vallás diszkrétebb formájához« ragaszkodik a közös élet tereiben, az utcákon, a köztereken, az iskolákban és a vállalatoknál egyaránt. Elgondolkodtató, hogy a magyar külügy feje minderről nem tud. Ámde egyenesen érthetetlen, hogy a keresztlevételt elrendelő francia államtanácsi határozatot napjaink tragikus keresztényüldözésének példázataként felidéző külügyminiszter, szembesülve azzal az újságírói kérdéssel, hogy vajon miként egyeztethető össze a magyar kormány kereszténységet védelmező elkötelezettsége azzal, amikor egy keresztény örmény férfit aljas indokból és különös kegyetlenséggel lemészároló azeri katonatisztet Magyarország átad Azerbajdzsánnak, ahol a gyilkos azonnal nemzeti hőssé magasztosul, Szijjártó azt válaszolja, hogy a fejleményeket nem lehetett előre tudni.”