Egy elszalasztott pillanat

„Hol van a forró ősz, hol vannak azok a megmozdulások, amelyeket még korábban várni lehetett, hol van az az utcai jelenlét, amitől még Rogán Antal térde is megremegett? Mondhatjuk erre persze azt, hogy a szerencsétlen október 23-i, elmaradt tüntetés utánlövése, a most szombaton esedékes választási nagygyűlés majd ad erre is választ.

Csakhogy azt tudjuk régóta, hogy ha valamire nincs azonnali reakció, akkor utólag már nehéz felháborodást kovácsolni egy lecsengett ügyből. Nem lehetetlen, de őrületes nagy munkát kell belefeccölni, és ha valamiért, akkor ezért fontosnak gondoltam megírni ezt a cikket: mert aggódom, féltem a Közös Ország Mozgalmat is, és mindazokat is, akik hisznek benne, hogy ez a mozgalom képes lesz változásokat kikényszeríteni. Nem állítom azt, hogy a következő fél évben már lehetetlen további megmozdulásokat szervezni, sem azt, hogy ne lehetne eredményeket elérni. De ehhez tudatos, koncentrált és elkötelezett munka kell, ami pont a nagy nyomás és a kevés idő miatt kínkeserves lesz.

Főleg azért, mert ha valamit, akkor azt nem lehet a NER számlájára írni, hogy nem tanulékonyak. Félő, hogy hasonló helyzetet előállítani a rendelkezésre álló kevés idő alatt már nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. És ha a feldobált labdáinkat mi nem csapjuk le, akkor ki teszi azt meg helyettünk?”