A popperi értelemben vett „absztrakt társadalomból” csak ellen-totalitarizmus alakulhat ki.
Mint arra Molnár Tamás rámutat Az autoritás és ellenségei című művében, a totalitarizmusban „semmiféle autoritás nem létezik”. Persze Soros mesterénél szélesebb látókörűnek mutatkozva megjegyzi, hogy bizonyos fenntartásokkal el tudja fogadni a tekintélyelvűség és a totalitarizmus megkülönböztetését, amit legalább annyira jó néven vehetünk tőle, mint ha a hóvirág és a teherautó megkülönböztetését fogadná el fenntartásokkal.
Mivel Soros az emberi méltóságot nem a lélekből, hanem az értelemből vezeti le, a bűn fogalma helyett is a „gyarlóságot” használja, ami értelmezése szerint az értelem korlátozottságát, vagyis „azt jelenti, hogy nem tudjuk, mit tekinthetünk közérdeknek”. Soros lényegében ezzel hárítja el az utópizmus vádját is, vagyis azt állítja, hogy az ő nyitott társadalma számol az emberi „gyarlósággal” és elismeri az értékek reflexivitását. Pluralizmusának őszintesége akkor válik kérdésessé, amikor kijelenti, hogy a nyitott társadalom létrehozása során elkerülhetetlennek tartja, hogy beleavatkozzon egyes államok belügyeibe.
Kibékíthetetlen ellentét
Popper és Soros az organikus társadalom ellenségei, de ez csupán a felszín, hiszen minden természetesen szerveződő közösséget valami személyes vagy megszemélyesíthető tekintély tart össze és nem felbontható szerződések. Soros szerint ez a magától értetődő egység a totalitarizmus forrása – e sorok írója szerint ennek hiánya az.
Közösségi mítosz, felsőbb autoritás által igazolt szent kötelékek vagy pedig kétoldalú szerződések kössék össze az embereket a Földön?
Ez a különbség a szentségi és a polgári házasság, a nemzet és a részvénytársaság között.
Nagy vonalakban erre a kibékíthetetlen ellentétre vezethető vissza az a vita is, ami a magyar kormány és Soros György között játszódik le.
Soros és a magyar kormány vezetői is a kortársaink, és így bizonyos mértékben kénytelenek osztozni a felvilágosodás alapvetésein. Ez különböző okokból mindkettejüknek nehezére esik, de értékkészletük mégis levezethető a forradalmi jelszóból: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Míg Soros a szabadságot abszolutizálná, Orbán Viktor a testvériséget – szóhasználatban a közösséget, a nemzetet – teszi vezérelvévé. Míg Soros az intézményekbe, Orbán a közösséget alkotó személyekbe veti a bizalmát. Eközben Soros György az EU-ra és benne a visegrádi országokra már régóta fontos kísérleti terepként tekint, amely a migráció révén a „globális nyílt társadalom prototípusává” tehető.