„Az emberiség soha nem látott kihívás előtt áll. Eddig a természet világosította föl arról, hogy melyik szerve mire való és hogyan használatos, pár év múlva ebben majd hatósági döntés segít bennünket. Másként aligha fog menni a dolog, hiszen ki-ki maga határozza meg a nemét: ma így, holnap úgy, erről szól a demokrácia! A genetikusok pedig elhúzhatnak a jó büdös francba, a génjeikkel együtt. Nem ők, hanem a férj dönt, hogy feleségként fog ébredni reggel, az asszony éjfélre hermafroditává válik, hajnalra pedig ezerfarkú csigává. A parlamentek ebédidőre beiktatják a Corpus Iurisba.
Régebben is volt valami ilyesmi, de azt elborította a feledés, mert legyőzte a demokrácia: ki-ki annyi jogot kaparintott meg magának, amennyit a pénztárcája elbírt. Eleinte voltak törvények, amelyek meghatározták a szerzés, a tulajdonlás, az állítólagos feleségek és a még állítólagosabb férjek jogait. No, meg persze a kívülrekedtekét is. Erre szolgált a törvény, a pénz és a tudomány, amely létrehozta az államot a közjó gyakorolhatása érdekében. Helyesebben az egyéni érdek és a közérdek összehangolása végett. Amióta az emberi jogok közé iktatták az önzés szabadságát, s végre kimondták, hogy jog az, amit e pillanatban akarok, mármint magamnak, és nektek pedig coki, azóta végre rend van!
Nekem ennyi elég is!”