Ahogy mondani szokták, a színésznek a teste az eszköze.
„De mit is jelent az, hogy egy probléma strukturális jellegű? Röviden azt, hogy nem egyszerűen az egyes személyek jó- vagy rosszindulata, etikus vagy etikátlan magatartása határozza meg az ezzel kapcsolatos cselekvési mintákat, hanem a társadalmi struktúrának a teljességébe/totalitásába vannak belekódolva, szétszórva, és ezeknek a mintáknak az interiorizálása/belsővé tétele után válik az egyéni viselkedést meghatározó tényezővé.(…)
A dolog vélhetően azonban nem ennyire sima és egyszerű. Nem kell túlságosan tájékozottnak lenni a színházi hétköznapokról ahhoz, hogy észrevegyük: a színházi képzés struktúrájába van belekódolva az, hogy a színészeknek egy bizonyos szintig föl kell számolniuk vagy át kell lépniük a saját testük intimitásának határait, hogy azt a színházi produkció, illetve a rendezői elv szolgálatába állítsák. A meztelenség, a szexuális aktus imitálása vagy éppen a konkrét szexuális aktus olyasmi, amit a színészektől adott esetben szakmai követelményként várnak el. Ahogy mondani szokták, a színésznek a teste az eszköze. És ez nyilván nem csak az egyszeri előadáson van így, hanem a próbafolyamatok során is.
Mármost képzeljünk el egy próbafolyamatot, ahol a rendező mintegy instruálja a szexuális aktus imitációját, miközben az egész egy szakmai diskurzusba, a professzionális színészképzés pedagógiai menetébe ágyazódik, a követelményeket szakmai és pedagógiai érvekkel indokolják (ha indokolják egyáltalán). Még akkor is, amikor a lehető legnagyobb figyelemmel, az egyéni hajlamok és döntések figyelembevételével történik mindez, egyrészt érvényesülhet a szakmai megfelelési kényszer, ami korlátozza az egyéni döntés szabadságát és tudatosságát, másrészt az ilyen határátlépéseknek minden bizonnyal következményei vannak a színészek magánéletére, a saját testükhöz, a saját szexualitásukhoz való viszonyukra, ahogyan a más emberekkel való intim, magánjellegű viszonyaikra is. Kérdéses tehát, hogy a test tisztán szakmai képzésnek beállított »megdolgozása« hatástalan maradna a színész személyiségére, magánéletére.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Másfél órán át kérdezhették a színészlegendát.
A 200 méteres hátúszás olimpiai bajnoka a Duna Arénában 25 méteres medencében is megmutatta, ki az úr a háznál.
Valóra válhat a magyar focista álma.
