GMO és szabadságharc

„Nincs sok fogódzó tehát annak kezében, aki szeretné megérteni, miért áll ki hazánk egy ellentmondásos megítélésű cég vélhetően egészségre káros terméke, azaz piaci érdekei mellett. Különösen a 2011-ben elfogadott alaptörvény és annak szellemisége ismeretében. Az alkotmány ugyanis rögzíti, a magyar mezőgazdaságnak genetikailag módosított élőlényektől mentesnek kell lennie. Ennek ellenére a Monsanto magyarországi leányvállalata épp húsz éve aknázza ki a kedvező vállalati környezet adta lehetőségeket: tavaly 34 milliárdos nettó bevételt ért el, idén pedig továbbterjeszkedett Bábolna környékén – mutyigyanús körülmények között.

A Monsanto példája azonban ismét igazolja: a szabadságharc legfeljebb a politikai szájkarate szintjén létezik. Az »elmúltnyolcévben« ugyanis nem csökkent a multiknak való kitettségünk; az uniós forrásból megvalósuló térkövezések, kilátótornyok, út- és vasútépítések mellett ugyanis szinte kizárólag az adókedvezményekkel és állami támogatásokkal teletömött nemzetközi nagyvállalatok tevékenysége érhető tetten a különböző nemzetgazdasági statisztikákban. És sajnos csak azokban, a hasznot ugyanis rendszerint hazaviszik. Ezzel szemben a munkahelyek bő 70 százalékát biztosító – kényszerből vagy megszokásból kiskapuzó – kkv-szektort sem morálisan, sem gazdaságilag nem sikerült gatyába rázni. 

Aki kényszer szülte helyzetről beszél, és Sorost, a szocikat vagy az uniót okolná, azokat hadd emlékeztessük: 2005–2010 között 111,7 milliárd, 2011–2016 között 165 milliárd forint ment a multiknak. 24 300, illetve 25 ezer munkahelyért cserébe. Jó hír, hogy a kedvezményezettek jobbára autót és nem a népességfogyást serkentő vegyszert gyártanak.”