Gyakran mondják rólam, hogy úgy beszélek, mint egy protestáns

„Az alapján, amit többek közt a Szűz Mária-kultuszról, a rózsafüzérről, a körmenetekről vagy a mindennapi szentáldozásról elmond, van önben egy alapvetően protestáns attitűd.

Gyakran mondják rólam, hogy úgy beszélek, mint egy protestáns. Meggyőződésem, hogy amit katolikusként megélünk, azt mindig a protestáns testvérek mérlegére kell tennünk. Az, hogy miként látnak bennünket, segítség számunkra, hogy őszintén keressük az Úristen szándékát, és megvalósítsuk Szent Ágoston gondolatát: az egyház mindig megújítandó. Szeretett teológiai rektoromról, Gál Ferencről szintén gyakran mondták, hogy protestáns szellemiségű, mert tisztán és világosan gondolkozott az evangéliumról és a jézusi lelkületről. Szabaddá kell válnunk a formális és pusztán tradicionális gyakorlattól.

Miért óv ennyire következetesen a formáktól?

Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják azt az imát, amelyet én is életfilozófiámként vallok: »Uram, adj bátorságot, hogy merjek változtatni azon, ami forma, adj alázatot, hogy ne akarjam feladni azt, ami örök érték, és adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni, mi az, ami forma, és mi az, ami örök érték!« Le kell hántanunk magunkról a külsőségeket. El kell engednünk a szokásokat, amelyeket tartalom nélkül végzünk. Hitelteleníti keresztény életünket, ha elbújunk a formák mögé.

»Egy jogállamban egyenlő jogokat kellene biztosítanunk mindenkinek« – írja a napokban megjelent, Mindig velem című könyvében. Jézus maga társadalmi kérdésekben nem járt élen, nem szólalt fel a rabszolgatartás vagy a római elnyomás ellen, és a szabadságot sem a francia forradalom szellemében emlegette.

Melyek azok a társadalmi problémák, amelyeket Ferenc pápa és én felemlegetünk, de Jézus ne említette volna? Mondják néhányan, hogy nem kellene olyan csip-csup társadalmi problémákról beszélnünk, mint az éhezés, a szegénység, a menekülés, a homoszexualitás, az elváltak helyzete, és miért nem hirdetjük inkább az evangéliumot. Nem lehet úgy hirdetni az evangéliumot, hogy ne vállalnánk sorsközösséget a napi problémákkal küszködőkkel. Ezzel együtt igaz, hogy Jézus nem feszegeti a politikai kereteket. Ahogyan Ferenc pápa sem bírálta soha az olasz belpolitikát, és nekem sem jutna eszembe, hogy véleményt nyilvánítsak mondjuk a választójogi törvényről. Amikor azonban igazságtalanságot, jogtalanságot, kirekesztést tapasztalunk, fel kell emelnünk a szavunkat. A keresztény embernek mindezt mérlegre kell tennie. »Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?« – teszi fel a kérdést János az első levelében. Ez az evangélium lényege.”