A politikai függőségben élő magyar foci a saját fejlődését teszi lehetetlenné

„Az Orbán-kormányok prioritásként tekintenek a sportra, s azon belül a labdarúgásra. Erről miként vélekedik? Hallott-e olyanokról fideszes körökben, akik mindezt ellenezték?

Ellenzői irányról nem hallottam. De az nem baj, sőt jó, ha a futball nagyobb figyelmet kap, beépül a magyar társadalompolitikai modellbe, ez valóban a modern magyar nemzettudat és büszkeség része lehet. Az már probléma, hogy a politika belépett a professzionális klubvezetők helyére. Ugyanis azokat, akik a pénzt adják (taóadományozók, szponzorok, monopol- és állami tulajdonú szolgáltatók) nem lehet elválasztani a politikától, vagyis nem fognak a pénzükért maximális teljesítményt követelni. Meg lehet azt magyarázni, hogy részükről ez piacilag szükséges marketinglépés, de az összefüggések nem tudják ezt alátámasztani. Egyetértek például azon elképzeléssel, hogy a közpénzek felett rendelkező politikusok ne lehessenek klubtulajdonosok vagy klubvezetők. Emiatt nem is jönnek komoly külföldi befektetők, hiszen azok olyan versenytisztaságot várnak, mint amilyen Angliában vagy Skóciában van, ahol simán negyedosztályba soroltak egy csődbe jutott Portsmouth-t vagy Glasgow Rangerst… míg nálunk még a fegyelmi bizottság többmércés döntései is megmosolyogtatók.

A társasági adó 2011 óta jelent segítséget sok egyesületnek, ugyanakkor túlzott kényelmet is ad. A rendszer az írás elkészültekor még csak kétéves volt, ma már hat. Mit gondol e támogatási forma szerepéről a magyar sportban? 

Pozitív, hogy az infrastruktúra fejlődött, és rengeteg fiatal játékos került be a sportág vérkeringésébe, de rosszul lett megoldva az ösztönzés. Szakmai és nem pénzügyi ösztönzést kellett volna megvalósítani a liga, illetve a klubtulajdonosok felé, hogy minél több magyart építsenek be. Ugyan a Magyar Labdarúgó-szövetség beszállt, és fizet azon első osztályú csapatoknak, amelyek minél több fiatalt szerepeltetnek, ám amennyire érzékelem, ez nem biztos, hogy sikeres, a magyar fiatalok több pénzt zsarolnak ki mindennemű többletteljesítmény nélkül… A rendszerbe kerülő pluszpénz, amely több csatornán (Szerencsejáték Zrt., MTV, taó, MLSZ) keresztül érkezik, automatikusan ki van adva. Céltartalékot kéne létrehozni, s a többletpénzek nagy részének átutalását feltételhez kötni – például növekedést kell elérni a ténylegesen megjelenő nézőszámban vagy a klubcsapatok nemzetközi szereplésében.

A taó egyik árnyoldala, hogy fejnehézzé tette a klubokat, csak erre számítanak…

Persze, mert a taó miatt nem áramlanak magánszereplőktől piaci bevételek a klubokhoz. Most hallottam az egyik kiváló specializált közgazdász elemzését arról, hogy a közpénzek nem beemelnek magánforrásokat – amelyek idővel a közpénz helyébe lépnének –, hanem kiszorítanak szponzori magánpénzeket a fociból. Végső soron a futball marketingpiaci látványszakma. Mindebben az államnak csak pozitív, ösztönző szerepet kellene betöltenie, nem pedig közvetlen szponzorként megjelennie. Ezáltal ugyanis torzulnak a versenyviszonyok. Nem független piaci kérdés, hogy melyik csapatnál jelenik meg taópénzzel egy nagyobb nyereségű cég. Nem értem teljesen, hogy a jó célú rendszer versenyszempontból miként tud így működni. Igaz, az Európai Unió mindezt jóváhagyta, ami fontos, de a valódi eredmény kulcsa itthon van.”