Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy sikerült, ennek ellenére szíven ütött, amikor egy illető nekem szegezte a kérdést: gondoltam-e arra, hogy Beni azért él, mert valaki meghalt?! Sajnos ez a tragédia akkor is bekövetkezett volna az illetővel, ha nincs a beteg fiam.
A betegség ideje alatt, néha cseréltem volna vele, hogy engem szurkáljanak, nem akartam, hogy gyerekként ennyi rosszat megéljen. Fogalmam sem volt ez az egész mivel fog járni: rengeteg vizsgálat, megszámlálhatatlan mennyiségű vérvétel és injekció, néha lelkiismeret furdalásom volt annak ellenére, hogy tudtam jól, számára csak ez az egy út létezik a gyógyulás felé. Bár ő soha nem ellenkezett, mindig azt csinálta, amit mondtak, egy szó nélkül. Nagyon büszke vagyok rá, ő az én KIS HŐSÖM…
Ma már csak tízhetente járunk kontroll vizsgálatokra, élvezi, hogy nem beteg, és mikor első nap hazajött az iskolából boldogan újságolta: Anya, képzeld el, bírtam futni!”