Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
Európa Afrikához fűződő kapcsolatát új alapokra kell helyezni.
„Afrikának központi helyet kell elfoglalnia az európai politikai menetrendben. Hosszú évek mellőzése, jó szándékú, de be nem váltott ígéretei és elmulasztott lehetőségei után Európa Afrikához fűződő kapcsolatát új alapokra kell helyezni. Eljött az idő egy olyan paradigmaváltásra, melynek eredményeképp az afrikai kontinens kiemelt helyre kerül az Európai Unió politikai menetrendjében. Talán még nincs túl késő. Kötődéseink messze túlmutatnak a földrajzi közelségen. Összekötnek bennünket közös értékek, vallás, nyelvek és stratégiai érdekek, valamint számos közös kihívás.
Afrika népessége 2050-ig két és fél milliárdra nő, ami demográfiai trendként egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Az afrikai országok elsivatagosodással, éhínséggel, terrorizmussal, járványokkal, munkanélküliséggel és rossz kormányzással küszködnek, ami mind növeli az instabilitást és hozzájárul az ellenőrizetlen bevándorláshoz. A gyorsan felnövekvő új nemzedékek, amelyek kilátástalan helyzetükben máshol keresnek maguknak otthont egy jobb élet reményében, elsősorban Európát veszik célba. Ha azonban sikerül valódi alternatívát teremteni számukra azzal, hogy Afrikában is el tudják érni a jólétet, ez arra ösztönzi majd a fiatalokat, hogy otthon keressék boldogulásukat. Az afrikaiak bizonyítják, hogy kontinensük a lehetőségek földje, hiszen 2016-ban öt afrikai ország is hét százalék feletti növekedést produkált, amellyel a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között foglaltak helyet.
Afrika maga alakítja a sorsát, és ebben Európa baráti segítségére számíthat. Technológiai vezető szerepünknek és ipari szakértelmünknek köszönhetően jelentős támogatást tudunk nyújtani a lehetőségek kiaknázásához és azon kihívások kezeléséhez, amelyek csak szoros együttműködésünk révén küzdhetők le. Tíz év telt el az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása óta, és a várakozások nem teljesültek. Európa nem volt elég bátor ahhoz, hogy hatékony eszközöket kínáljon, melyekkel valóban elérhetők a kívánt eredmények. Ahelyett, hogy megszilárdítanánk Afrika vezető partnereként kivívott pozíciónkat, e pillanatban épp elveszítjük azt a közvetlen külföldi befektetések terén, ahol megelőz minket Kína és más feltörekvő versenytársak, mint például Törökország, India és Szingapúr.”