Kihívások és lehetőségek

2017. november 20. 08:01

Európa Afrikához fűződő kapcsolatát új alapokra kell helyezni.

2017. november 20. 08:01
Antonio Tajani
Magyar Hírlap

„Afrikának központi helyet kell elfoglalnia az európai politikai menetrendben. Hosszú évek mellőzése, jó szándékú, de be nem váltott ígéretei és elmulasztott lehetőségei után Európa Afrikához fűződő kapcsolatát új alapokra kell helyezni. Eljött az idő egy olyan paradigmaváltásra, melynek eredményeképp az afrikai kontinens kiemelt helyre kerül az Európai Unió politikai menetrendjében. Talán még nincs túl késő. Kötődéseink messze túlmutatnak a földrajzi közelségen. Összekötnek bennünket közös értékek, vallás, nyelvek és stratégiai érdekek, valamint számos közös kihívás.

Afrika népessége 2050-ig két és fél milliárdra nő, ami demográfiai trendként egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Az afrikai országok elsivatagosodással, éhínséggel, terrorizmussal, járványokkal, munkanélküliséggel és rossz kormányzással küszködnek, ami mind növeli az instabilitást és hozzájárul az ellenőrizetlen bevándorláshoz. A gyorsan felnövekvő új nemzedékek, amelyek kilátástalan helyzetükben máshol keresnek maguknak otthont egy jobb élet reményében, elsősorban Európát veszik célba. Ha azonban sikerül valódi alternatívát teremteni számukra azzal, hogy Afrikában is el tudják érni a jólétet, ez arra ösztönzi majd a fiatalokat, hogy otthon keressék boldogulásukat. Az afri­kaiak bizonyítják, hogy kontinensük a lehetőségek földje, hiszen 2016-ban öt afrikai ország is hét százalék feletti növekedést produkált, amellyel a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között foglaltak helyet. 

Afrika maga alakítja a sorsát, és eb­ben Euró­pa baráti segítségére számíthat. Technológiai vezető szerepünknek és ipari szakértelmünknek köszönhetően jelentős támogatást tudunk nyújtani a lehetőségek kiaknázásához és azon kihívások kezeléséhez, amelyek csak szoros együttműködésünk révén küzdhetők le. Tíz év telt el az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása óta, és a várakozások nem teljesültek. Európa nem volt elég bátor ahhoz, hogy hatékony eszközöket kínáljon, melyekkel valóban elérhetők a kívánt eredmények. Ahelyett, hogy megszilárdítanánk Afrika vezető partnereként kivívott pozíciónkat, e pillanatban épp elveszítjük azt a közvetlen külföldi befektetések terén, ahol megelőz minket Kína és más feltörekvő versenytársak, mint például Törökország, India és Szingapúr.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
barany
2017. november 20. 20:17
Úgy tűnik, a hozzászólók többsége félreértette Tajanit. Tajani néppárti politikus, nem a magyar jobboldal ellensége. Nem a migráció támogatása, Európa afrikai migránsokkal való elárasztása mellett érvelt, hanem azt magyarázza, hogy a viszonylag közeli Afrika népeinek sorsa minket is, kikerülhetetlenül érint. Hazájukban kell segíteni nekik. (Csak így tudunk például a fogamzásgátlás ügyében tanácsot és segítséget adni.) Hogy Afrika miért fontos nekünk? Miért fontos Kínának? Például a természeti kincsekért. De nekünk még fontosabb, mert otthon tartásukhoz jó viszonyt kell tartanunk velük és segíteni kell őket. Különben elárasztják Európát.
Peter8811
2017. november 20. 16:06
Bokros Lalyos is új alapokra helyezte a nyugdíjat. Panamai alapokra.
lajkakutyus
2017. november 20. 10:22
Oldják meg Afrika problémáit a " befektető", más néven újkori rabszolgaságot működtető multik. Akié a haszon, azé legyen a teher is.
vendelin
2017. november 20. 10:00
"Az afrikai országok elsivatagosodással, éhínséggel, terrorizmussal, járványokkal, munkanélküliséggel és rossz kormányzással küszködnek, ami mind növeli az instabilitást és hozzájárul az ellenőrizetlen bevándorláshoz. A gyorsan felnövekvő új nemzedékek, amelyek kilátástalan helyzetükben máshol keresnek maguknak otthont egy jobb élet reményében, elsősorban Európát veszik célba." Ennyit az álproblémáról. Mint látható, az afrikai "menekültek" valójában gazdasági migránsok. Ha bárkinek van velük szemben "morális kötelessége", azok az egykori gyarmattartó országok jöhetnek szóba, amelyek most valamiféle ködös "szolidaritásra" hivatkozva igyekeznek szétteríteni a beáramló tömeget. Egyebek közt ránk, a "volt kommunista" országokra is. Pedig mi sosem élveztük a gyarmatosítás előnyeit. És nem is hívtunk senkit Wilkommenskulturral meg Refugees welcome-mal.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!