A legfőbb ideáról

„A 2008-as nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság kitörése után a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány, hasonlóan más országok felelős kormányaihoz, szándéka és programja ellenére hozott megszorító intézkedéseket, amelyek, bár a lehető legkisebb mértékben, de mégis érintették a legalsóbb rétegeket is. Kétségtelen, hogy a pártelnök-miniszterelnök a szükségesnél nyitottabb volt a neoliberálisnak nevezett kényszerintézkedések befogadására – ami nem mellékesen liberális koalíciós partnerünk alapvető gazdaságpolitikai hitvallása volt –, ám az a vád, hogy az MSZP neoliberálissá vált volna, teljesen alaptalan.

Egy hajó útvonalát nemcsak az elérni szándékozott cél, hanem a viharos szelek és a tenger áramlásai is befolyásolják. Szándékok és kényszerek szorításában kell kormányozni egy országot is. A politika nem a teljes és korlátlan önmegvalósítás terepe, s a szükséges kompromisszumok a jövőben sem fogják mindig és mindenképpen lehetővé tenni bármiféle demokratikus párt számára, hogy a számukra ideális, „vegytisztán” baloldali, konzervatív vagy egyéb gazdaság- és társadalompolitikát valósítsák meg. Valószínűleg Bismarcknak van igaza: a politika a lehetőségek művészete.

A Magyar Szocialista Párt az Orbán-rezsim legyőzésére készül. Nem egyedül, hanem a többi demokratikus párttal – baloldaliakkal, liberálisokkal, konzervatívokkal, zöldekkel, stb. – közösen. Az új rendszerváltáshoz, a IV. Magyar Köztársaság megteremtéséhez mindegyikünknek be kell látnia, és ezt választóinkkal is tudatosítanunk kell, hogy közös választási sikerünk csak önkorlátozó kompromisszumok árán érhető el. Mint ahogy közös kormányzati-rendszerváltó sikerünk, azaz a NER lebontása sem képzelhető el ilyen kompromisszumok nélkül. És ez nem feladása saját értékrendünknek, szellemünknek, identitásunknak, hanem éppen ellenkezőleg: hiteles igazolása közösen vallott legfőbb ideánknak, a demokrácia iránti elkötelezettségünknek.”