Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A spanyol birodalmi rohamosztagosok durvasága biztosan sokakat lök a katalán függetlenedés támogatása mellé.
Különös napra virradt a gazdag, jóléti Katalónia és az előre elrendezettséget, megtervezettséget mindennél többre tartó Európa. A vasárnapi függetlenségi népszavazásnak úgy futott ma neki a tartomány, hogy a madridi központi kormány mindenféle durva eszközzel, őrizetbe vételekkel, hackelésekkel, és végül a szavazás napján a rohamrendőrök széles körű, agresszív bevetésével igyekszik akadályozni azt.
Egy olyan történetben vagyunk most benne, aminek nem látni a végét, ami nem dőlt el sem előzetes választásokon, sem tárgyalóasztaloknál, sem süppedő szőnyeges hátsó irodákban.
Történelem ez, persze főleg Katalóniának és Spanyolországnak. De mindenki tanulhat belőle.
Elsőre és másodjára is nehéz innen, a Kárpát-medencéből állást foglalnunk a katalán ügyben.
Lehet status quo-párti, békés Európára és békés európai hétköznapokra apelláló, a bizonytalan folyamatoktól rettegő, technokrata-globalista-szoftliberális véleményt mondani.
Lehet kissé romantikus módon birodalmi-konzervatív melldöngetéssel Madrid mellé állni, mintha még mindig – vérmérséklettől függően – a legkatolikusabb spanyol királyok vagy épp a francóizmus melletti szimpátiáját akarná az egyszeri magyarjobboldali ember ezzel kifejezni – elfelejtve azt, hogy a mai, 2017-es Spanyolország alig néhány évtized alatt vált az egyik legszekulárisabb, legliberálisabb európai országgá.
És lehet – paradox módon – akár autonóm-szélsőbalos, akár népnemzeti-nacionalista szemszögből a katalánok ügye mellé is állni. Hiszen a katalán függetlenedés a birodalmi Madriddal szemben egy évszázada a helyi balos-nacionalista erők kívánsága, és most is keverednek benne a nemzeti, hazafias önrendelkezési és a republikánus-progresszív iskolák érvei.
Beszélhetünk a katalán ügyről úgy, mint példaként az erdélyiek, székelyek előtt. De beszélhetünk úgy is, mint egy olyan ügyről, ami pont hogy veszélyezteti az erdélyiek, székelyek, önrendelkezési törekvéseit – gondolván a román állam lehetséges befeszülésére.
(Itt persze senki ne felejtse el, milyen különbségek vannak a Magyarországnál kétszer nagyobb nemzeti össztermékkel és háromszor nagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkező Katalónia és a Románia szívében fekvő, hegyek közé zárt Székelyföld reális lehetőségei, jövőképei között.)
E sorok írója minden álláspontot érthetőnek és bizonyos mértékig igazoltnak tart. Mégis, a népszavazás kapcsán az Európa úgynevezett européerebb részén azért eléggé szokatlan és megdöbbentően drasztikus madridi lépések – az őrizetbe vételektől a hackeléseken át a rohamrendőrök agresszív bevezetéséig –
Nem maroknyi csuklyás, arctalan, balhét kereső anarchista ment neki a rendet fenntartó, békés rendőröknek ma. A legtöbb felvételen az látszik, hogy a lehető legkülönfélébb embereket, férfiakat, nőket, fiatalokat, időseket, teljesen hétköznapi arcokat rángatnak, dobálnak, rugdosnak, gumibotoznak a feltűnően agresszív rohamosztagosok.
E sorok írásakor több mint háromszáz sérültről szólnak a híradások.
E sorok írásakor a CNN és a BBC tévéadásában még mindig nem breaking news a katalóniai erőszak.
E sorok írásakor még mindig nem tudni, mit hoz még a vasárnap és a következő napok, hónapok. Mert, ugye, ezt hívják történelemnek, valódi, nyitott végű eseménysorozatnak, ami népek és államok sorsát határozza majd meg.
És hogy inkább aggódjunk-e Katalónia ügyében az erdélyiek és székelyek miatt, mert hogy mit szól majd mindehhez Románia?
Nos, a helyzet az, hogy a katalán függetlenségpártiak bizonyosan nem azzal vannak elfoglalva, hogy mit hozhat az ő ügyük a távoli Erdély számára.
Erdély avagy az erdélyi magyarság, székelység ügyét, annak támogatását nem kell Katalóniától függővé tenni. A magyarságnak a maga harcát önmagának kell megvívnia, ahogy Katalónia és Madrid is egymás között fogja lejátszani ezt a meccset, teljességgel függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk róla.
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, ugye. Az akarat majd – ahogy az élet is – utat tör magának a történelem dzsungelében, ha elég sokan és elég kitartóan összefognak érte. Az esély Katalóniának és a kárpát-medencei magyarságnak is megadatik.