Gyurcsány Ferenc hétfő reggeli kávéja vagyok

A mór nem tette meg kötelességét, mégis elmehet. 

Botka László nagy lendülettel vágott bele az MSZP-s kormányfőjelöltségbe. Nem csak egy párt, hanem a baloldal vezére akart lenni. 

Legyünk méltányosak Botkával: a maga szempontjából megpróbált egy kemény, feszes stratégiát felépíteni. Még egy összeszedett, frissnek mondható, újbaloldali gondolatokat is tartalmazó programot is letett az asztalra. Egy ideig el tudta játszani a modern baloldali, felkészült, rátermett politikai vezető szerepét.

Csak hát azok a fránya körülmények... A körülmények pedig azok, hogy az MSZP már nem az a kilencvenes évekbeli, egész társadalomba beágyazott posztkommunista polippárt. Már nem is a kétezres évek elejének egyik néppártja, a baloldali mainstream gyűjtőpártja, tömegek számára vállalható váltópárt a Fidesz mellett.

Az MSZP mára egy régi romjain kóválygó kis párttá esett össze, ahol egyének meg ad hoc csoportok próbálnak meg még valami fizetős pozíciót megszerezni a magyar politikai életben.

A szegedi veterán polgármester Botka László összeszedetten indult jelöltsége, kampánypróbálkozása, programja és üzenetei talán az utolsó értelmezhető nekibuzdulást jelentették az MSZP-ben valami többnek az elérésére. Még az ő vezetése alatti közös lista ötlete és a benne lévő ajánlat is egyszerre volt logikus a saját érdekei szempontjából és méltányos a gyakorlatilag mérhetetlen balliberális minipártok felé.

De minden kísérlete, javaslata elbukott. Botka László ma visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, az MSZP vezéregyéniség nélkül maradt. Azt, hogy Molnár Gyula szocialista pártelnök mit akar hétfőn bejelenteni, még nem tudjuk. A Botka-bukás viszont bizonyosan egy méretes szög lesz az MSZP ácsolás alatt lévő koporsójába.

A még benne lévő politikusok újabb pártocskákat hozhatnak létre, vagy ki tudja, akár az MSZP teljes összeomlása és megszűnése is bekövetkezhet.

S hogy ki lesz akkor a baloldal vezető politikusa, vezető pártja? Ki nevet a baloldalon a végén? Talán egy hórihorgas ex-miniszterelnök, aki saját fanatikus választói vállán valószínűleg képes lesz egyedül is bejutni pártjával az Országgyűlésbe. Őt aztán nem fogja semmilyen belső kétely, semmilyen skrupulus, semmilyen külső politikai játszma izgatni. Túlélni akar, bármi áron. Neki nincs szüksége másokra. Másoknak kell – még mindig – hozzá igazodni, róla beszélni, elhatárolódni vagy keblükre ölelni. 

Neki ez, amíg meg tudja ugorni a parlamenti küszöböt, édesmindegy lesz. És az MSZP esetleges összeomlásával jóval többre is számíthat 5 százaléknál.

Túlélte Bajnait, túlélte Mesterházyt, túlélte Botkát. Ma arra gondolhat, hogy jövő nyárra vagy őszre ő lehet újra a magyar baloldal vezető politikusa.

Ma Gyurcsány Ferenc hétfő reggeli kávéja vagyok.