A gondolatébresztő kérdés: Mit szeretnénk elérni a Baross Gábor Terv segítségével?

„A lassan csordogáló víz arra figyelmeztet, hogy nincs mit számon kérnem az idősebbeken, mivel a megoldást ők sem kapták kézhez elődeiktől. Trianon óta ugyanis nem találjuk rá a választ! Ami felelet, megoldás született – a visszacsatolás –, az egyrészt részleges volt, másrészt pár éven belül kamatostul visszavették tőlünk, és ma már az erre való visszaemlékezés is gondolatbűnnek minősül, mert olyan politikai közegben keletkezett.

Nézem az Ipolyt, és arra gondolok, hogy a vízcseppek miként állnak össze folyóvá, vajon a hömpölygésben megkülönböztetik-e magukat, hogy én Lókos-pataki vagyok, te meg Kemence-pataki. Vajon a Nagypatakából becsorgó vízcseppek egyformának tartják-e magukat, vagy különböznek, mint a mi magyarságunk? Most, hogy összekeveredtek, hányan mondják melldöngetve, hogy én valódi nagypatakai vagyok, és vissza kell térnünk oda, ahonnan jöttünk, vagy mindenki váljon olyanná, mint mi, és a sztrácinyi-patakiak menjenek vissza oda, ahonnan érkeztek. Vagy már Ipollyá váltunk és ne firtassuk, melyikünk honnan is jött?

Akárcsak nekünk, magyaroknak, nincs egységes válaszuk. Mi is vagy melldöngetünk, vagy meghunyászkodunk, vagy beolvadunk, de főleg gyanakodva nézünk arra, aki nem a mi mintánk szerint cselekszik. Ahogy abban sem tudunk megegyezni, hogy ki is a magyar?”