Luther a hitről – és pápákról, zsidókról, parasztokról és nőkről

A hitről

„Keresztyén mivoltunk ebbõl a két dologból áll: hitbõl és szeretetbõl.”

*

„Krisztus tele kegyelemmel, élettel és üdvösséggel, a lélek tele bűnökkel, halállal és kárhozattal. Mármost közbejön a hit, és az történik, hogy Krisztusé a bűn, a halál és a pokol, a léleké pedig a kegyelem, az élet és az üdvösség.” 

*

„Mi előre jól akarunk lakni és mindennel betelni, mielőtt az éhínség és szükség ránk szakadna, és a bekövetkező ínségre és nyomorúságra már előre ellátjuk magunkat tartalékkal, hogy Istenre és az õ cselekedetére sohase kelljen rászorulnunk.”

*

„Az értelmet át kell verni, meg kell vakítani, és el kell pusztítani. A hitnek lábbal kell taposnia minden értelmet, érzéket és megértést, és bármit is lát, figyelmen kívül kell hagyni és... semmit sem ismerni, csak az Úr szavát.”

*

„Óvakodj attól, ahogy csak úgy az ige nélkül kalandozva Krisztust Istentől elszakítsd. Mert nem azt parancsolta, hogy utazz a mennybe megbámulni, mit művel ott az ő angyalaival, hanem a parancsa így szól: »Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.« Benne szállok le hozzátok, hogy láthassatok. Kik hozzám vágytok, a bűntől szabadulni s üdvözülni szeretnétek, benne – de sehol másutt – mind elérhettek és megtalálhattok. Némuljon el tüstént minden ellenvetés, s szólj így: Ezt az Isten mondta, ehhez tartom magam. Más beszédre nem hallgatok, s Isten felől egyébre mégcsak kíváncsi sem vagyok. Mert Krisztusban »lakozik az Istenségnek egész teljessége«. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám s hozzá juthatnék. Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.”

*

„A madár dalol, s örül annak, amit tud, nem zúgolódik azért, mert nem tud beszélni. A kutya vidáman szökdel, és megelégedett, holott nincsen értelme. Minden állat megelégedett, és szeretettel, dicsérettel szolgál Istennek, csak az ember csalfa, önzõ a szeme, telhetetlen, és hálátlansága és gõgje miatt képtelen a megelégedésre; a legfelsõbb és legkiválóbb szeretne lenni, Istent nem akarja tisztelni, hanem elvárná, hogy Isten tisztelje õt.”

*

„Légy bűnös és vétkezz bátran, de még bátrabban higgy és örvendezzél Krisztusban, aki legyőzte a bűnt, a halált és a világot. Vétkezni kell, amíg itt e világban vagyunk.

Elég itt, hogy megismerjük a dicsőség özönén át az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét; tőle nem fordít el a bűn, még ha ezer meg ezer paráznaságot és gyilkosságot követünk is el napjában. Azt hiszed, hogy ennek az isteni Báránynak oly kicsiny az értéke és a mi bűneinkért végzett váltságmunkájának érdeme?”

*

„Nem mondom, hogy próféta vagyok. De mondom, hogy nekik annál inkább kell félniök, hogy az vagyok, minél jobban vetnek meg engem és minél többre becsülik magukat. Isten csodálatos az ő cselekedeteiben és ítéleteiben, nem becsüli az előkelőséget, nagyságot, tudást vagy erőt... Ha nem vagyok próféta, akkor is még bizonyos vagyok magam felől, hogy nálam az Isten igéje és nem náluk, mert a Szentírást mindenkor magam mellett bírom, őnekik pedig csak a saját tanításuk van. Ugyanez bátorságot is ad nekem, hogy épp oly kevéssé féljek tőlük, mint amennyire ők engem megvetnek és üldöznek.”

*

A pápaságról

„Ezért tehát, Leó Atyám, vigyázz, és ne hallgass azokra az udvarlókra, akik Téged nem pusztán embernek tartanak, hanem félistenné tesznek, aki bármit parancsolhat és követelhet. Soha sem lesz ez így, és nem is fog Neked sikerülni: szolgák szolgája vagy, éspedig minden emberénél nyomorúságosabb és veszedelmesebb helyen. Ne tévesszenek meg Téged azok, akik Téged a világ urának mondanak, akik szerint nincs keresztyén a Te joghatóságodon kívül; akik azt fecsegik, hogy valami hatalmad van a mennyben, a pokolban, a tisztítótűzben. Ellenségeid ezek, és lelkedet szeretnék kárhozatba vinni, ahogyan Ézsaiás mondja: "Én népem, akik magasztalnak, azok megcsalnak téged" (Ézs 3,12). Tévednek, akik Téged a zsinat és az egész egyház fölé emelnek. Tévednek, akik egyedül Neked tulajdonítják az írás magyarázatának jogát. Mert ezek mind a keresztyénellenes szándékaikat a Te neveddel akarják fedezni, és sajnos, a gonosz lélek sok sikert ért el a Te elődeid alatt.

Egy szóval: ne higgy senkinek, aki Téged magasztal, hanem annak, aki megaláz. Mert az az Isten ítélete, hogy "ledöntötte a hatalmasokat székeikről, és felemelte az alázatosakat". 

És tartok attól, hogy többségük valóban és igazán helytartója volt. A helytartó ugyanis a távollevő fejedelem helyettese. Ha pedig a pápa a távol levő, és nem a szívében lakozó Krisztussal kormányoz, akkor mi lehet más, mint Krisztus helytartója? De akkor az az egyház mi lehet más, mint sokaság Krisztus nélkül? Akkor az ilyen helytartó mi lehet más, mint antikrisztus és hamis isten? Mennyivel helyesebben tették az apostolok, amikor magukat a jelenlevő Krisztus szolgáinak nevezték, nem pedig a távol levő helytartóinak!”

*

„Ó, milyen nagy fáradsággal és munkával, és még a Szentírás tekintélye által is alig tudtam a tulajdon lelkiismeretemet igazolni, hogy egyedül nekem szabad a pápa ellen fellépnem és őt Antikrisztusnak tartanom, püspökeit az Antikrisztus apostolainak, főiskoláit pedig az Antikrisztus paráznasága helyeinek. Mily gyakran kétségeskedett a szívem, büntetett engem és szememre hányta legnyomósabb érvét: Hát csak te vagy egyedül okos? A többiek mind tévednek és oly hosszú időn át tévelyegtek? Mi lesz, hogyha te tévedsz és oly sok embert a tévelygésbe vezetsz, és azok miattad jutnak az örök kárhozatra? Addig tartott kétségek között a lelkiismeret, míg csak Krisztus a tulajdon bizonyos szavával meg nem erősített és nem igazolt engem, amire aztán szívem nem kételkedett többé, hanem nekivetettem magam a pápisták érveinek, mint egy sziklapart a hullámoknak, és az ő dörgedelmeiket és viharzásukat kinevettem.”

*

„A pápa engem átok alá vetett. Azóta gyarapodtam testileg is, lelkileg is.

A pápa ugyanis fogy és sorvad.”

*

A könyvégetésről

„Én, Luther Márton, a hittudományok tudora, wittenbergi ágostonrendi szerzetes, mindenkinek tudtára adom, hogy az én kívánságomra, tanácsomra és közreműködésemmel az 1520. év Szent Miklós napját követő hétfőn (2) a római pápa s némely híveinek iratai elégettettek. Ha valaki ezen csodálkoznék, s amint előre látom, kérdezné, hogy mi okból és kinek a parancsára tettem azt, annak a következők szolgáljanak felvilágosításul.

Először: Ősi szokás az, hogy a mételyező, rossz könyvek elégettessenek, amint annak példáját az apostolok cselekedetei 19. részében olvassuk, ahol Szent Pál tanúbizonysága szerint ötezer pénz árú könyv égettetett el.

Másodszor: helytelenül jártam volna el, ha ezt meg nem teszem, mint megkeresztelt keresztyén, amellett felesküdött tudora a Szentírásnak, azonfelül mindennapi prédikátor, aki nevének, állásának, esküjének s hivatalának tartozik azzal, hogy a hamis, rosszra csábító s keresztyénietlen tanokat irtsa és elnyomja. És jóllehet hasonló kötelesség többekre hárul, akik azt még sem tették meg vagy megtenni nem akarták, – lehet, talán tudatlanságból vagy gyáva félelemből, – mindazonáltal az nekem nem szolgálhat mentségemre, mivel lelkiismeretem eléggé felvilágosított, s lelkem az Isten kegyelme által elég hathatósan ösztönözött arra, hogy magamat senki példája által visszatartani ne engedjem.

Harmadszor: mindazonáltal ilyenre nem határoztam volna el magamat, ha nem tapasztalom és nem látom, hogy a pápa és a pápai ámítók nemcsak tévedtek s ámítottak, hanem számos hiábavaló figyelmeztetésem dacára is az ő keresztyénietlen tévelygésükben és lélekrontásukban annyira megrögzöttek s megcsökönyösödtek, hogy nemcsak a felvilágosítást s tanítást el nem fogadják, de sőt az ő keresztyénellenes, ördögi tanukat megerősítendők s fenntartandók, vakon, bedugott fülekkel és szemekkel az evangéliumi tant még kárhoztatják és égetik.”

*

A zsidókról

„El kellett magamat határozni, hogy sem a zsidókról, sem ellenük ne írjak többet. De mióta észrevettem, hogy ezek a nyomorult és átkozott emberek nem szűnnek meg minket, azaz a keresztényeket is magukhoz vonzani, kiadtam ezt a könyvecskét, így én is azok közé álltam, akik a zsidók mérgezett tevékenységének ellenzői, akik óvják a keresztényeket, hogy védekezzenek ellenük. Nem hittem volna, hogy a zsidók be tudják a keresztényeket csapni azzal, hogy száműzöttségüket és silányságukat ellenük fordítják. De ördög a világ ura és ha Isten szava hiányzik, könnyű dolga van, nemcsak a gyengével, de az erőssel szemben is. Isten segítsen minket. Ámen.”

*

„Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják őket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzesládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy sajátmagukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna hogy tőlünk legyen. Amijük csak van, az mind tőlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és ők az urak a mi országunkban, ahol ők menekültek.”

*

A törökökről (és a pápáról és a magyarokról)

„Elkárhoztatja azokat, akik a törököknek és szaracénoknak vasat és fát szállítanak, csakhogy észrevegyük, mily komoly szándéka a keresztyénségnek a javát munkálni. De hiszen ha ő a Krisztus helytartója volna, akkor talpra állna, elmenne és hirdetné a törököknek az evangéliomot, s rászánná erre testét és lelkét;

Mert mire jó az, hogy mi a töröknek testi fegyverrel ellenállunk? Mi rosszat tesz a török? Elfoglalja az országot, és uralkodik ideig-óráig. Hiszen nekünk ugyanazt kell elszenvednünk magától a pápától, aki bizony agyon gyötri testünket és életünket, amit a török nem cselekszik! Ezenfelül a török mindenkit meghagy a maga hitében, ezt sem teszi a pápa, hanem az egész világot a keresztyén hitről a maga ördögi hazugságára kényszeríti, úgy hogy a pápának a test, javak és lélek feletti uralma nyilvánvalóan tízszer gonoszabb, mint a töröké. És ha Krisztus maga le nem döntené az Antikrisztust az Írás szerint, és ki akarnók irtani valaha a törököt, a pápán kellene kezdenünk a dolgot.”

*

„Végül kérek minden szeretett keresztyént, segítsenek könyörögni Istenhez ezekért a nyomorult, elvakult fejedelmekért, – kétségtelenül Isten sújtott minket velük nagy haragjában, – hogy ne jussunk abba a helyzetbe, hogy a törökök ellen vonuljunk vagy adakozzunk, mivelhogy a török tízszer okosabb és kegyesebb, mint a mi fejedelmeink. Mi sikerülhetne a törökkel szemben ezeknek a bolondoknak, kik Istent annyira megkísértik és káromolják? Mert íme látod, hogy a szegény halandó pondrózsák, a császár, aki élete felől egy szempillantásig sem biztos, miként dicsekszik szemtelenül: ő a keresztyén hit igazi, legfőbb védelmezője. Az Írás azt mondja, hogy a keresztyén hit szikla, mely ördögnél, halálnál és minden hatalomnál erősebb (Máté 16.), és isteni erő (Róm. 1.). És ekkora erő védesse magát a halál gyermekével, akit egy ótvar vagy himlő is ágyba fektethet?! Isten segíts, milyen oktalan a világ! Így dicsekszik Anglia királya is, hogy a keresztyén egyház és a hit védője. Sőt a magyarok azzal dicsekednek, hogy Isten védői, és azt éneklik a litániában: 'ut nos defensores tuos exaudire digneris, – hallgass meg minket, védelmezőidet.' Isten, szabadíts meg minket tőlük, és adj nekünk kegyelmesen más uralkodókat!”

*

A nőkről

„Mit használna, ha az egész világ a házasélet terhe miatt panaszkodna? Magunk előtt látjuk, hogy Isten nap mint nap nemcsak férfiakat, hanem nőket is teremt és életben tart; így egészen bizonyos az, hogy ő egyetlen nőt sem teremt a paráznaság szolgálatára. Mivel hát Isten teremtői műve és szava azt mutatja, hogy a nőket vagy a házasságra, vagy a paráznaságra kell használni: azért az ilyen pogány alakok (Larven) fogják be káromló szájukat... Nos hát Isten a nőt azért teremtette, hogy az a férfiért legyen és a férfiért kell lennie, legyen elég nekünk, hogy Isten velünk van, és

*

„A Szentlélek dicséri a nőket, úgymint Juditot, Esztert, Sárát etc., és a pogányok is dicsérték Lucretiát, Artemisiát. Nők nélkül nem lehetne házasság, és nem maradna fenn a világ. A nősülés orvosszer a bujálkodás ellen, tisztes mértéket szab neki, mert a test és a vér a maga módja szerint tisztátalan marad, míg csak lapáttal nem zúdítják rá a földet. Egy nő az élet során baráti, szeretni való és mulattató társunk. Nők szülik és nevelik a gyermekeket, ők vezetik a háztartást, ők osztják szét megfontoltan, ami a férfi keresménye és szerzeménye, és ők ügyelnek rá, hogy a vagyont ne oktalanul elherdálják, hanem kinek-kinek megadassék, ami jár neki. Ezért nevezi őket a Szentlélek a ház becsületének: mert az kell, hogy a ház becsületére váljanak, és ők legyenek a ház ékessége, dísze. Hajlamosak az irgalmasságra, mert Istentől mindenekelőtt arra vannak teremtve, hogy gyermekeket hozzanak a világra, hogy a férfiak örömüket és kedvüket leljék bennük, és hogy irgalmas szívűek legyenek.”

*

A parasztokról

„A parasztok három, Isten és ember elleni szörnyű bűn terhét vették magukra; ezekért testi és lelki halált érdemelnek... Felesküdtek arra, hogy igazak és hűségesek lesznek, alázatosak és szófogadók lesznek uraik felé... most szándékosan és erőszakosan megszegik ezt az esküt... Lázadásba kezdtek, erőszakosan rabolják és gyújtogatják a kolostorokat és a kastélyokat, amik nem az övéik... Kétszeres, testi és lelki halált érdemelnek mint útonállók és gyilkosok... Isten legrosszabb káromlói és szent nevének megbecstelenítői lettek.”

*

A világról

„A világ, mint egy részeg paraszt; ha egyik oldalról nyeregbe segítik, lefordul a másik oldalon. Nem lehet rajta segíteni, bárki bárhogyan iparkodjék. Így hát a világ az ördögé is lesz.”

*

Az ivásról

„Ha a mi Urunk Istenünk meg tudja bocsátani nekem, hogy jó húsz éven át megfeszítettem és gyötörtem őt a misézéssel, akkor talán azt is a javamra írhatja, hogy néhanapján egy-egy jó nagyot hörpintettem az ő dicsőségére. Isten adja, hogy a világ ezt a saját belátása szerint értelmezze!”

*

A bizalomról

„Erős vár a mi Istenünk,
kemény vasunk és vértünk.
Ínségben együtt van velünk,
megvált és harcol értünk,
Kél az ősi rossz
bajvető gonosz,
csel vad fegyvere,
erőszak ővele.
A földön ő az első.”

*

„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”