A lázadás éve? Igen.

„Az év első felében a liberálisok örömittasan veregették vállon egymást: Emmanuel Macronnal és Mark Ruttéval minden marad a régiben. A nyugat-európai euroszkepticizmus megtestesítői – Marine Le Pen és Geert Wilders – leszerepeltek a választásokon, Trump pedig úgysem bírja sokáig. Ismét bebizonyosodott – gondolták – hogy a liberalizmussal szembeni minden kísérlet eleve kudarca van ítélve.

Aztán jött az ősz és a kijózanodás ideje. A német, osztrák és cseh választások eredményeit már sehogy sem lehetett a liberalizmus győzelmeként értelmezni. Persze, ha jobban belegondolunk, akkor a holland és a francia voksolást sem. Mark Rutte győzelmi receptje ugyanis nem volt más, mint a bevándorlásellenes Szabadságpárt politikájának másolása – egy az egyben. Hollandiában úgy győzött a liberalizmus, hogy ideiglenes antiliberálisnak tettette magát. Ami pedig a franciákat illeti: Marine Le Pen az elnökválasztás második fordulójába jutva négy millióval több francia szavazatát tudhatta magáénak, mint öt évvel korábban, miközben Macron minden idők legnépszerűtlenebb francia elnöke. Ráadásul az 50-es évek óta fennálló francia pártrendszer végérvényesen összeomlott.  A liberális jelöltek tavaszi győzelme tehát legfeljebb pirruszi győzelem volt.”