…vagy nem lenni?

„Botka László az utolsó utáni esélyt kínálta a megállásra a lejtőn. Csapatában felbukkant a baloldali politika néhány olyan utolsó mohikánja, mint Andor László és Pogátsa Zoltán, akikkel ha győzni nem is – ezt a mai erőviszonyok mellett csak gyengeelméjűek és betegesen elfogultak hihetik –, de az újjáépítést megkezdeni jó eséllyel lehetett volna. Ha ezt a munkát 2014-ben elkezditek, akkor persze már előbbre járhatnátok. Akkor nem éreznétek késztetést, hogy listavezető-jelölteteken fél év után négy év eredményeit kérjétek számon.

De ezzel a csapattal legalább középtávon még így is felépülhetett volna az egyre több jobboldali elemző által is kívánatosnak tartott reális politikai alternatíva. Andor és Pogátsa komoly szellemi teljesítménnyel hitelességet szerzett, köztiszteletben álló, sőt a másik oldal által is respektált személyiségek, ami az egyre nehezebben viselhető szellemi polgárháború enyhülésének ígéretét is hordozza. Hordozta. Eddig. Innen szép veszíteni. (...)

Egy politikai analfabéta számára is világossá válik, hogy álságos propaganda volt az egész kisemberpárti szöveg. Ha viszont kitartotok a formálódó program mellett, ahogy Hegyi Gyula bölcsen szorgalmazza, nemcsak a jövő esélye marad meg, de még a vereség is lehet a várhatónál kisebb. Főként ha visszahívjátok azokat, akik éppen baloldali elkötelezettségük miatt szorultak perifériára vagy a politikai senki földjére. Sokan közülük meghaltak már, de egy Földes, Antalóczy, Géczy, Jánosi, Galló, Wéber vagy Sipos újbóli feltűnése lehetne a fordulat őszinteségének fokmérője. Már ha a fordulat szándéka őszinte.”