A kereszt helye

„Tehát a továbbra is kvótarendszert erőltető brüsszeli irányzat nyomán korántsem rajzolódik ki holmi harmonikus társadalmi jövőkép, ellenkezőleg, a szilárd, olykor szélsőségesen vallásos identitással rendelkező migránsok súlyosan veszélyeztethetik az öreg kontinens nihilista békéjét. Eközben a nagyon haladó nyugati országok mindent megtesznek azért, hogy a keresztény értékeket partvonalra szorítsák. Nem újdonság ez, egyesek szerint 1789 óta folyamatos a trend, mások úgy látják, 1968 hozta el az igazi változást e téren. Ám abból a szempontból ez mindegy is, hogy immár a nemsemleges skandináv gyerekjátékok vagy a berlini gendervécék sem keltenek különösebb feltűnést, ahogy az iskolák faláról is régen leparancsolták a kereszteket. Sokfélék a házasságok és a családminták, a karrier és a gyarapodás került a fókuszba, s így várjuk tárt karokkal a mindezt elutasító, lenéző embertömegeket. Rá­adásul további gesztusokat is teszünk nekik. Például a franciák. Minapi hír, hogy a párizsi legfelsőbb bíróság, az Államtanács döntése szerint nem kell ugyan elbontani a Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrot a bretagne-i kisváros, Ploermel főteréről, de a tetején lévő keresztet igen. A hivatalos indoklás szerint az emlékmű »elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal«. Jogi beszéd, ám világos: a kereszt nem lehet feltűnő. Sántít a hasonlat, mégis ide kívánkozik: a vörös csillag ott lehet sörösdobozon és csokipapíron, az alázatot, a teljes áldozatot jelképező szimbólum azonban sértő. E jogerős döntésben megjelenik előttünk, mint cseppben a tenger, a hamis toleranciába csomagolt, istentagadó világrend ideoló­giai lényege.

Pedig a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján, mindenszentek és halottak napja előtt érdemes számba vennünk, milyen értékeket és válaszokat adott Európának, nekünk a kereszténység kulturális, társadalmi vagy akár gazdasági téren. Bőséges a lista, óvni kell. Kellene.”