„A rendszerváltás után közel öt évvel, frissen végzett jogászként 1994. március 1. napján – akkor még csak ügyészségi fogalmazóként – kezdtem el az ügyészségen dolgozni. Első ügyészi kinevezésemet a korábbi MSZMP tag Györgyi Kálmán legfőbb ügyész írta alá. Mégsem azt olvastam akkoriban az újságokban, hogy egy szocialista szervezetben dolgozom, pedig első főnököm és tanítómesterem a VI. és VII. kerületi Ügyészségen Kandikó Gyula volt. Ő korábban nemhogy az MSZMP tagja, de munkahelyi párttitkár is volt, a szomszéd kerületben, Zuglóban pedig az a Nyíri Sándor volt a vezető ügyész, aki hosszú pályafutása során, ahogy azt maga is megírta, hol függetlenített pártmunkásként (pl. Biszku Béla mellett), hol az ügyészségen dolgozott. Később – már ügyészségi vezetőként – sem szocizott le senki azért, mert a legfőbb ügyész éppen akkor az a Kovács Tamás volt, aki valamikor szintén rendelkezett az állampárt tagkönyvével.
Akkoriban nem tartották elegánsnak – nem is volt jellemző – hogy Göncz Árpád köztársasági elnököt, korábbi SZDSZ tagsága miatt szabadmadarazták, vagy az Alkotmánybíróságot és az alkotmánybírákat Sólyom László korábbi MDF tagsága okán emdéefes fészeknek nevezték volna. Ez később sem történt meg Baka András MDF képviselői frakció tagsága miatt a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria bíráival.
A legfőbb ügyész és az ügyészség ma persze fidesznyik, hisz Polt Péter korábban a Fidesz tagja volt. Ilyen alapon a fidesznyik mellett én még komcsi is vagyok, hisz valamikor úttörő voltam (gyanítom a legfőbb ügyész is) és be kell vallanom, annak idején nagy örömmel és önként (ha anyám elengedett) vettem részt a nyári úttörőtáborokban. Ez a kicsavart logika – baráti beszélgetésben simán hülyeségnek nevezném, de inkább maradjunk a butaságnál – ma már a legfelsőbb bírói fórum, a Kúria pecsétjével hitelesítve, bármely közszereplővel szemben nyugodtan alkalmazható.”