A bűnös hallgatás és az állványimádás is megkísérti az egyházakat

„– Egyre több forrásból törnek fel olyan kritikák, önkritikák, amelyek az általad említett bűnös hallgatásra mutatnak, avagy kérdeznek rá. Úgy érzik, úgy érezzük sokan, hogy a bennünket körülvevő, elszaporodó morális dilemmák kapcsán az egyházak vezetői nem tudják, vagy nem akarják betölteni a tőlük elvárt morális társadalmi iránytű szerepét. Mintha túlzottan hallgató egyházakká váltunk volna.

– A diagnózis helyes, magam is így látom. Itt van most ez a szomorú őcsényi ügy, és láttam egy fotót az egyik cikk illusztrációjaként a településről. Ezen a képen két templom tornya jelenik meg a háttérben, amelyek elgondolkodtattak, hogy vajon az ottani papok, lelkészek tettek-e bármit is annak érdekében, hogy ez a feszültség oldódjon? Lehet, hogy igen, de kudarcos volt a próbálkozásuk, lehet, hogy egyesek indulatait le tudták csitítani, de ez a két torony olyanná vált számomra, mint két felkiáltójel. Ott van-e vajon az egyház jelként egy ilyen település közösségében? El tudják-e mondani az egyház képviselői, hogy eddig és ne tovább? Az egyházi megszólalónak ugyanakkor nagy felelőssége van: ahhoz tudni is kell mondani valamit, hogy megszólaljunk. Önmagában a hangunk hallatása kevés.

– Pedig lenne mondanivalója az egyházaknak, gondolom.

– Erre próbálok utalni, viszont nagyon vigyázni kell arra, hogy egyik oldal elvárásainak se akarjunk megfelelni, ne csússzunk bele politikai érdekek szolgálatába. Volt szerencsém már a rendszerváltás előtt is lelkészként szolgálni, s akkoriban elvárták, hogy – akkori kifejezéssel élve – az egyház letegye a garast, például egyházi újságok cikkeiben dicsérni illett a szocializmust.

– Akkoriban még létezett az Állami Egyházügyi Hivatal.

– Egészen 1989-ig létezett ez az intézmény, de az egyházi vezetés is sokszor elvárta a papoktól az igazodást. Arra akartam utalni, hogy lehet, hogy ma is létezik ilyen elvárás, hogy az egyházak megfogalmazzák a támogató nyilatkozatukat az adott kormányzattal, avagy egyes kormányzati döntésekkel kapcsolatban. Miközben ellenzéki oldalról meg azt várnák el, hogy végre valaki megszólaljon egyházi részről a kormányt kritizálva. Egyik helyzetbe sem szeretnénk belecsúszni. Amit én mondani szeretnék, az nem pártpolitikai mezőben értelmezhető. Örülök annak, ha Lendvai Ildikó arról a bizonyos rendezvényről távozva a SZEMléleknek adott interjúban pozitívan nyilatkozott egyházi témában, viszont ahogy egy KDNP-s politikus ne szabjon irányt az egyházaknak, úgy ellenzéki politikusok se szabjanak irányt nekünk. Hogy konkrétumot is mondjak: Beer Miklós püspököt és engem is próbál kihasználni az ellenzék. Néha azt érzem, úgy kellenek, kellenének nekik a megszólalásaink, mint egy falat kenyér.”