A politikai program fogalmáról

„Amikor a tévében a riporter megkérdez egy ellenzéki vezetőt, miért nincs a pártjának programja, tízből tízen (mert legalább ennyi észrevehető ellenzéki párt van) fölfortyanva azt mondják: tessék fölmenni az internetre, ott van minden. Ez bizonyára így igaz. Ám hogy ott van a párt programja, még nem jelenti, hogy van is a pártnak programja. A program ugyanis nem valami olyasmi, amit nagyítóval kell keresnünk, és hosszas utánajárást igényel a megismerése. A programnak, hogy úgy mondjam, szellemisége van. Pontosabban a program az a szellem, amely kiszabadult a palackból, önálló életre kelt, hat, és ha öntudatlanul is, de azt fütyüli a közönség.

A mai Magyarországon sem az egyes ellenzéki pártoknak külön-külön, sem együtt nincs ilyen értelemben vett programjuk. Hacsak nem tekintjük annak az »Orbánnak mennie kell« vagy »az önkényuralomnak véget kell vetni« típusú tételeket. Amit mondanak, nem fütyülhető, az emberek nem beszélnek róla, és ez akkor is igaz, ha az ellenzék szerint a kormányváltó erők összességében többen vannak, mint a kormány hívei.

(...)

Ezzel az ellenzékkel szemben olyan kormánypártot látunk, amely száz lábbal áll a történelemben. Észleli, hogy megváltozott a trend. Sőt: egész felfutását ennek a trendváltásnak köszönheti. A Fidesz a magyar politikának az az ereje, amely generációs pártból történelmi párttá avanzsált, és szemmel látható, hogy a választók nem csekély részének tetszik ez a változás. Már csak azért is, mert a magyar politika mindig kacérkodott azzal, hogy európai tényező legyen. Orbánék láthatóan szeretnének nagyok, de legalábbis nagyobbak lenni, és ezt felfoghatjuk az 1990 körül torzóban maradt nemzeti büszkeség mai megélésének is. Népszerűségük abból fakad, hogy Kelet-Közép-Európa az átmenetet nemzeti aspirációk megéléseként, és nem pusztán a demokrácia megvalósításaként fogadta be.

Ahhoz tehát, hogy a mostani ellenzék ütőképes legyen valamikor, messze több kell, mint 106 jelölt koordinált elindítása. Át kellene lépni a történelembe. A B verzió az, hogy addig várnak, amíg a történelem ismét véget ér.”