Hol van kevesebb nő: a püspöki karban vagy a feministák új kedvenc pártjának elnökségében?
Vajon a templomhoz hasonlóan étterembe se hajlandó belépni az öntudatos nő, mert a séfek között durva férfiuralom tapasztalható?
Elkezdődött az emberek lopakodó hozzászoktatása a genderideológia sztenderdjeihez, lassan, apró lépésenként, hogy a folyamat ne legyen túlságosan feltűnő.
„A feminizmus eredetileg olyan jogokat követelt a nőknek, amelyek a jogegyenlőség felé mutattak, kár, hogy úgy, hogy már akkor sem fordítottak elég figyelmet a biológiai különbségekre. Talán azért, mert a feministák valamiért abban a hitben vannak, hogy férfinak úgy általában jó lenni, és ezért akarják férfiasítani a nőket. Boldogabb időkben a világméretű összeesküvés feltételezéséért – a férfiak az egész történelem folyamán elnyomják a nőket – az ember könnyen a gyíkemberhívőkkel egy intézményben találhatta magát.
De a feminizmus bizonyos irányai legalább diskurzusképesek, és tudtak reagálni a tudomány fejlődésére és a társadalom változásaira. A hagyományos feministák tudatában vannak annak, hogy az ember vagy nő, vagy férfi, más lehetőség nincs. Így már ők is a »fasiszták« egyre szélesedő táborát gyarapítják a genderisták listáján.
A gender mára már a női és férfi, sőt mindenféle identitásuktól megfosztott, megszabadult emberek kezébe került, akik az egész társadalmat és természetesen legfőképpen a gyermekeket és a fiatalokat akarják nemcsak kulturális, hanem biológiai értelemben is megfosztani a nemi identitásuktól. Ma ott tartunk, hogy a liberális országokban a »szülők« a gendernevelésük hatására identitászavaros gyermeküket kémiai, hormonális úton nemteleníthetik. Itt tíz év alatti gyermekekről van szó, akik – nehezen képzelhető el más magyarázat – elmebeteg szüleik nevelési nyomásától lesznek képtelenek a biológiai nemüknek megfelelő viselkedés és identitás kialakítására. Majd a szerencsétleneket a liberális intézményrendszer támogatásával, amely dicsőíti ezt a »szülői« magatartást, véglegesen megfosztják a társadalom költségén a testük biológiai lehetőségeitől, és tulajdonképpen nem nélküli nyomorékokat csinálnak belőlük orvosi eszközökkel.
Tegyük azt is hozzá, hogy sem a hormonkezelések, sem a nemváltoztató műtétek nem eredményeznek semmiféle valódi változást, pusztán egy pszeudo, a másodlagos nemi jellegzetességek tekintetében felszínesen hasonló testet hoznak létre, amelyben a neurológiailag és hormonálisan összezavart, torz és töredezett, de legfőképpen becsapott személyiség pokoli kínokat él meg.
A korábbi liberális kormányok idején már nálunk is elkezdődött az emberek lopakodó hozzászoktatása a genderideológia sztenderdjeihez, lassan, apró lépésenként, hogy a folyamat ne legyen túlságosan feltűnő. 2010 után a lendület megtört, de sajnos nem állt meg, hiszen mind az EU, mind a nálunk működő multinacionális nagyvállalatok folyamatos ideológiai nyomás alatt tartják a közép-európai országokat ebben a tekintetben is.
Itt az ideje, hogy fellépjünk ennek az őrületnek a hazai elterjedése ellen. Büntetni kellene a biológiai nem erőszakos megváltoztatását, a biológiai nemtől való megfosztást célul kitűző tevékenységeket, történjenek azok akár családon belül vagy bármilyen egyéb környezetben. Különösen büntetni, üldözni és megakadályozni lenne szükséges minden erre irányuló propagandát, álfelvilágosító tevékenységet. Ha pedig az előbbi tevékenység célpontjai gyermekek vagy fiatalkorúak, akkor azt a pedofíliával azonosan kellene szankcionálni.”