„Majd minden közvélemény-kutatást megnyer, mégis szinte retteg, hogy elveszítheti a jövő évi választást: e látszólagos paradoxon jellemzi a mai kormányzópártot. Ám ha a választási rendszer belső logikáját tüzetesebben megvizsgáljuk, a miértekre is megkaphatjuk a választ. A »tettes« ugyanis nem más, mint maga az egyfordulós rendszer. No meg az ebből fakadó dilemmák.
A második forduló eltörlése ugyanis csaknem lehetetlenné tette az időhúzó taktikázást. A politikai pártoknak tanácsos úgymond előre hozni a szövetségkötést. Épp úgy, mint – bármily ridegen hangzik is – a választási ellenféllel való leszámolást. De amíg a demokratikus ellenzék inkább az előbbiben érdekelt, a Fidesz és a Jobbik egymás lejáratásával múlatja az időt.
Ennek oka, hogy a magyar politikai paletta sajátosan háromosztatú. Névleg ugyan három politikai tábor verseng a mandátumokért, azonban e három valójában csupán kettő. Értékrendjét tekintve a magát a szélsőjobb felé lavírozó Fidesz és a szélsőjobbról érkező, középre húzódó Jobbik törzs-szavazótábora közelebb áll egymáshoz, mint sokan gondolnák. Gyakorlatilag csak egymástól rabolhatnak szavazatokat, és kizárólag egymás rovására erősödhetnek. Ezért üti-vágja ma egyre látványosabban egymást a két párt.”