Lombikprogram: Istenem, nagy köszi a tudományért!

Nyár végével egy egész nemzet elkezdett gondolkodni a lombik-dilemmákról. Én is. Nővérem Facebook-vitája ihletett meg, ő megengedő véleményt fogalmazott meg a témával kapcsolatban. Egy időben ő maga is a klerikális reakció tagja volt (jelentem, feljelentem), tehát nem teljesen idegen tőle ez a világ. Azonban az is lehet, hogy beszervezték, és ez a liberális álláspont egy egyházellenes aknamunka részéről. Nem ő lenne az első ilyen. Egyébként zsidó-keresztény párbeszédet kutat – jJellemző, hogy erről az oldalról fúj a szél. 

Volt az a Jézus nevű személy (ugye emlékeznek rá?), ő egy jámbor alak volt, amolyan isteni valaki. Sok jót el lehet róla mondani, én imádom – de hogy normakövető lett volna, vagy a törvényeket betűre betartotta volna, nos, azt nem. A farizeusokkal is a törvények miatt vitázott vég nélkül. Odáig ragadtatta magát, hogy szombaton gyógyított, összeszűrte a levet mindenféle alakokkal, és sorolhatnánk, mivel vétett még a törvények ellen, tele van vele az Újszövetség. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az írott törvényekkel kissé laza volt a viszonya, ő az emberek érdekét tekintette irányadónak.

Én azt gondolom, hogy bizonyos esetekben töredékes a tudásunk, és azért ítélünk szigorúbban a kelleténél. Isten adta a tudományt is, azt a lehetőséget, hogy uraljuk általa a világot. Persze itt nem az atom háborús felhasználására vagy a vegyi fegyverekre gondolt. Sokkal inkább arra, hogy az anyagi világ gyarlóságait módunkban áll megjavítani, kiküszöbölni. Valljuk be, ez egy jó ötlet volt,

A püspök úrnak pedig azt ajánlom, hogy állítson össze egy fontossági sorrendet a legégetőbb ügyekben. Ez segít majd abban, hogy amikor úgy érzi, fel kell hívnia a hívek figyelmét a keresztény erkölcsöt veszélyeztető dolgokra, akkor nem huszadrangú kérdések kerülnek előtérbe, hanem valós problémák. Emelje fel a szavát, kérem, a belga fegyverkereskedelem ellen, ne adjanak el több fegyvert Afrikába, különben mehetnek az egyházból a pereputtyukkal együtt. De még lennének ötleteim, tele egy spirálfüzet az égetően fontos kérdésekkel; a lombik dolgot egy szalvétára írtam és már nem tudom, hova tettem. 

Arra pedig ugye senkit nem kell emlékeztetnem, hogy az egyház tanítása szerint a lelkiismeret az egyik legmagasabb fórum, ahol az ember megvitatja az erkölcsi kérdéseket, illetve hogy az egyház iránymutatásnak tartja a hitérzéket (Sensus fidei, a keresztény közösség tagjainak a keresztény élet igazságaira vonatkozó lelki ösztöne, amellyel azok tisztaságát érzékeli. A Krisztus-hívőket a Szentlélek tanítja és vezeti be a „teljes igazságba”. Ezt a részt egy tanulmányból nyúltam, szemrebbenés nélkül).

Eszerint a hívek hite, amit a hívek jónak és igaznak tartanak, az iránymutatónak számít az egyház számára is. A hívők sokasága pedig érzésem szerint nem utasítja el a megtermékenyítés e vitatott formáját.

Szeretem az egyházamat, ez a világ legjobb közössége – csak nem Európában működik a legjobban.