Ógörög kisokos kezdő államépítőknek

„Az is bűnös, aki ugyan nem vezető, de a vezető körében mozog, és felismeri, ha a vezetés rossz útra tér. Azonban erről nem szól senkinek, nem állítja meg a vezetőt, nem hívja fel a figyelmet a hibára – más szóval, az is bűnös és

KÁRTÉKONY AZ ÁLLAM SZÁMÁRA, AKI PASSZÍV

magatartásával közvetetten bebetonozza és csendesen elfogadja, valamint támogatja a kártékony vezetést. Az erről szóló sorok olvasása közben két dolog jutott eszembe, a kommunizmus és a korrupció. Az a fajta magatartás, ami csendben tűri a rossz vezetést, sőt, maga is besúgóvá válik és a törvény szabadszellemű kovácsává, erősen a magyarországi fekete autós évekre emlékeztet; ami pedig nemcsak, hogy a többiek kárára, de saját érdekeink és javaink gyarapítását szolgálja –  tehát már nem csak passzívan, de aktívan is hozzájárulunk a zsarnoki uralkodáshoz –, még súlyosabb bűn.

Nem tudok nem egyetérteni a fent említett kritériumokkal, a Mill-féle szabadságelv alapkövével, miszerint szabadnak lenni annyi, mint a másik szabadságát is tiszteletben tartani. Sőt, a filozófiai liberalizmus effajta megközelítése továbbnyúl, és a közösség jólétét abban látja, ha az egyének saját szintjükön képesek kiteljesedni, az állam megadja nekik azt a szabadságot és lehetőséget, hogy

AZ EGYÉNI KÉPESSÉGEIKET MINÉL SZÉLESEBB KÖRBEN KI TUDJÁK BONTAKOZTATNI.

Egy jó vezető ilyen (legyen az az állam feje, a családfő, vagy egy cég vezetője): felismeri az egyén kompetenciáit, és olyan szabadságkereteket szab meg, ami még egészséges mértékek között mindenkinek lehetővé teszi, hogy saját vágyait beteljesítse.”