Macron ügyesen megosztotta Közép-Európát

„De akkor mit csinált Macron Közép-Európában?

Először is: Franciaország szeretné elkerülni, hogy a kiküldött munkavállalók témája tisztán Kelet–Nyugat-konfliktusnak tűnjön – noha erről van szó. Az irányelv jelenlegi szabályai szerint az alacsonyabb jövedelemszintű és adózású országok vállalkozásai versenyelőnyt élveznek, amikor nyugat-európai munkákat végeznek. Ez – elsősorban az építőipar és a fuvarozás terén – régóta szúrja a franciák és a németek szemét. A német álláspont kulcsfontosságú, még ha a zúgolódás élére nyilvánosan a francia elnök állt is. A magas munkanélküliség és az emiatti elégedetlenség miatt Macronnak belpolitikailag ezerszer fontosabb a változtatás, mint Angela Merkelnek.

Mindenesetre a francia elnök turnéja végére gyakorlatilag elérte, amit akart. Hurrátámogatást nem kapott a közép-európai tárgyalópartnerektől, de erős és hangos elégedetlenkedést sem. A csehek, a szlovákok, a románok, a bolgárok nyitottnak mutatkoztak a kompromisszumra, amit a franciák diplomáciai sikerként is értékelhettek. Igaz, más lett volna a helyzet, ha nem marad ki az állomások közül a reform két leghangosabb ellenzője, Varsó és Budapest, de kimaradt – és nem véletlenül.

Az utazást arra is használhatta Macron, hogy felmérje, mit gondolnak a szóban forgó országok a német–francia uniós tervekről, a kétsebességes Európáról, az eurózóna jövőjéről. Az elnök felismerte: bár nem feltétlenül kell neki e tagállamok szavazata, a törés elfedése céljából egyrészt jól mutat, ha mégis megkapja őket, másrészt itt a lehetőség egy árukapcsolásra is. Úgy gondolkodhatott: a közép-európaiak kompromisszumkészsége arról is elmond valamit, hogy ki hova akar tartozni később az új, többsebességes Európában, és mit hajlandó adni azért, hogy a mag részese lehessen.”